Lét suhan

Lét suhan, s e csendes órán

ezüsthajnal esőt szór rám,

hangtalan.

 

Cseppjében az örök élet,

reményt súgó, friss ígéret,

súlya van.

 

Pókhálón ring bíbor álmod,

bebábozott sóhajtások

lengetik.

 

Szürke árnyban fehér lépdel,

dobbanásnyi fényben ér el

lelkedig.