Akácvirágok ringó fürtjei
illatukba vonják lelkemet,
hagyják a múltban békén fürdeni
emlékeim, hogy itt voltam veled,
hogy itt jártuk a május útjait
esti séták bódult illatán,
hogy öleltelek újra, újra itt,
ezer virággal úgy lehelte rám
akácsorunk a varázsos tavaszt,
mintha karunk a vágyó végtelent
vonná magába, újra ugyanazt
érzem, remélem tudni, mit jelent.
Akácvirágok fénylő fürtjei
ez új tavasz, nem voltatok tanúk,
emlékeim el mégsem engedi
illatotokkal átszőve az út,
mosolyotok az ajkain remeg,
bőrét idézi érintésetek,
a lombok között szálló sóhajok
elhozzák Őt. Most egymagam vagyok.
Akácvirágok, május kincsei,
ti áradóan szép igézetek,
engedjétek szívembe rejteni
illatban ringó múlt szerelmemet.