Búra derű

Ősz citerázik a fán, senki se hallja talán

bánatos, árva zenéd, szél fütyörészi köréd.

Mennyire reszket az ég! - rengeti Napnak ölét,

színehagyott sugarán táncol a fecske, parány;

lombkoronán kikacsint fénysuhanásnyi magány.

Lépted után egyedül porzik a lég keserűn,

vágyakat űz, megidéz félbeszakadt nevetést,

hajnali szív örömét tördeli, jól belevésd:

benned a fény hegedül! Mennyei ék-veretű

dallama hinni tanít: majd jön a búra derű.