A HÓNAP VERSE: - 2017. JANUÁR

 

Cs. Nagy László

Etűd

 

Szorong az este fény közé csavarva,

földig hajolnak fentről a csillagok,

az ösvény hallgatással van kirakva,

a padon magányos, megfáradt dalok

ejtik ölükbe a halk ütemeket,

kifakult kottalap a csendbe gyűrve

keresi a rég elengedett kezet,

aprókat sóhajt a régi etűdre.

 

El kéne számolni az életemmel,

-egy angyal éppen átsuhan a parkon -

csak némán megyek, néha elfelejtem,

hogy zenédet még a szívemen tartom,

zsebemben a megsárgult kottafejek

életre tolakszanak míg ballagok,

és két csillag között szállva ott leszek,

hol téged ölelnek át a dallamok.

 

Már nem tartom számon hány hallgatásom

harapta vérrel ajkamba a zenét,

már csak ez maradt, tán nem is volt másom, 

csak hallgatom a csend ólmosult neszét,

ahogy verdesve dobban szép ütemet,

kis fénnyé lágyítja a zord keserűt,

két szemedben ott lángolt az üzenet,

belőled lüktet bennem egy halk etűd.

*

A vers címe : Etűd.

Mit is jelent pontosan ez a szó?  A zenében a hangszertechnika gyakorlását, elsajátítását szolgáló, pedagógiai célzatú darab, míg az irodalomban didaktikus és műhelytanulmány jellegű, többnyire kisebb terjedelmű irodalmi alkotás, amely alkalmat ad a szerző virtuóz technikai képességeinek bemutatására.

Ígéretes cím, lássuk, mi a tartalom.

„Szorong az este fény közé csavarva,
földig hajolnak fentről a csillagok,”

A líra egyik, tán legkedveltebb napszaka, az est fényekbe csavarodva szorong – ezzel máris hangulatot fest a költő, a szorongás gyakran járul a sötétség képéhez; ez esetben a szorong szóhoz azonnal automatikusan kapcsolódik a szárong, az egzotikus balinéz népviselet is -  bokáig érő szoknya, amit a férfiak derekuk köré csavarnak – .és ez a viselet meleg sötétséget sejtet.

Ugyanekkor a csillagok földig hajolnak. Vajon miért? Miért szorong, fél az este, és alázkodnak meg a csillagok?

A kiváltó okra még nem derül fény, előbb tovább festődik az esti kép:

„az ösvény hallgatással van kirakva,”

Micsoda szürreális metafora, hát lehet egy ösvény földje hallgatásból? Bizony lehet, és erről máris eszünkbe jut a régi magyar népdal:

„A szántódi hires utca
cimbalommal van kirakva…”

Ugyanaz a metafora-képzés, csak éppen más hangulattal és környezettel leírva, ami mégis a zenéhez, dallamhoz, ütemhez kapcsolódik.

Mit tudunk tehát eddig? Sötét, csendes ösvényen pislákoló fények közt zavartan, szorongva mereng a költő. A folytatás még tovább erősíti a nehéz lelkiállapotot.

„a padon magányos, megfáradt dalok
ejtik ölükbe a halk ütemeket,”

Nem kétséges, a dalok és ütemek metaforája az ember életébe vált át, az elvont képből máris egy mindennapos emberi cselekvés képébe. Ül a padon egy törődött ember, akit az élet, a sors keménysége kifárasztott, ül egyedül, mert senkije sincs; akivel volt, már nincsen, vagy sosem volt, és kezét ölébe ejtve vár, néz maga elé reménytelenül…

Gyönyörű két sor. És folytatódik:

„kifakult kottalap a csendbe gyűrve
keresi a rég elengedett kezet,
aprókat sóhajt a régi etűdre.”

A kifakult szó jelzi, nem ma, már régen történt, hogy azok az ütemek elejtődtek, azokat a kottákat már régen összegyűrték, eldobták,

„ keresi a rég elengedett kezet,”

a kezek már régen elengedték egymást, elmúlt az érzés, a szeretet, a szerelem,

„aprókat sóhajt a régi etűdre –„

már csak a nosztalgia szelíd, szomorú érzése hatja át a veszteségbe dermedt embert.

A költő egy árva szót nem ejt magáról, az első versszakban csak szorongó hold, hajlongó csillagok, és kifakult kottákon ütemüket vesztő dalok jelennek meg, mégis értjük, miről is van szó.

A második versszak a metaforából kinéz egy pillanatra, és megvilágítja a költőt magát.

„El kéne számolni az életemmel”

Vannak ilyen hangulatok. Megfáradt, sötét estéken, veszteségek után mindenki hajlamos ilyesmire, sőt szükséges is; - és mindenkinek ismerős az a váratlanul érkező, mélabús, emlékező fájdalom, amit ezzel a kifejezéssel szoktunk illetni: „angyal suhant át a szobán” érzés.

„-egy angyal éppen átsuhan a parkon –„

ezzel a közbevetett megjegyzéssel is ez első versszak hangulata, szituációja erősödik.

„csak némán megyek, néha elfelejtem,
hogy zenédet még a szívemen tartom,”

Ballag a költő, és a régi esemény még mindig fáj. Még benne van, hiszen csak néha felejti el, tehát több a jelenvalósága, mint a nosztalgikus emlékkép; zenéje, valósága még a szívére nehezedik – és ezzel a sorral a szomorú hangulat okának titka is megnyílik: a kedvessel történt szakítás.

„zsebemben a megsárgult kottafejek
életre tolakszanak, míg ballagok„

- a régi közös élet emlékeit hiába is próbálja elcsendesíteni, visszafogni, életre tolakszanak”, újra és újra előjönnek a nyugalom perceiben,

„és két csillag között szállva ott leszek,
hol téged ölelnek át a dallamok.„

– ezzel a költő kifejezi sóvárgó vágyát az elmúlt boldogságra, melyet  a kedves testi valóságán túl a lelki együttlétre szomjazva érez.

A harmadik versszak tovább fokozza a nehéz súly alatt gyötrődő költő kínjainak ecsetelését:

„Már nem tartom számon hány hallgatásom
harapta vérrel ajkamba a zenét,”

 - utalva ezzel a köztük megesett nézeteltérésekre, melyek végül váláshoz, a dallam, a harmónia, a boldogság elvesztéséhez vezettek:

„már csak ez maradt, tán nem is volt másom,” 

Majd a zárásban a nehéz csend és nesz ellentétpárjába építi bele az ismét felemlített, magányos szív dobbanását

 „csak hallgatom a csend ólmosult neszét,
ahogy verdesve dobban szép ütemet,”

ugyanakkor halvány feloldozással zárul a vers, a keserűséget meglágyítja a szeretett társ arcvonásainak emléke,

„kis fénnyé lágyítja a zord keserűt,
két szemedben ott lángolt az üzenet,”

- és az a véglegesség, hogy mint zenemű egészében a rész, az etűd, mint dallamban a kottafejek, ez a kapcsolat, ez a jelenvalóság a költő része, benne él, sohasem fog eltűnni onnan.

„belőled lüktet bennem egy halk etűd.”

Formailag ababcdcd rímképletű, 11 szótagos sorokból építkező vers, szabálytalan ritmusú, sokszor kissé egyenetlen, és a cím értelmezésében ígért virtuozitással ellentétben ragrímekkel meghintett, - mégis hangulatában, érzelmeinek kifejezésében, a téma egyetemlegességében, metaforáiban és képi szépségében összességében magasra értékelhető alkotás.

Értéke az is, hogy a cím kétféle értelmezését magas fokon összeolvasztotta, és sikerült a zenei tartalmat átvinni az irodalmi jelentésbe.

Gratulálok a szerzőnek.

 

Hozzászólások

Remek áttekintés mindkét alkotás. Szeretettel gratulálok a Szerzőknek és köszönjük a munkátokat! :)

 

vati képe

Sok jel mutat arra, hogy ez a Nagy László nem az a Nagy László, hanem ma is élő, alkotó kortársunk. Máshol is találkoztam már pár versével, s valahogy elfeledkeztem arról, hogy írjak neki: meg kellene vátoztatni a szerzői nevét, ami talán nem volna fontos, ha rossz verseket írna. Úgy tudom, jogszabály is van az azonos művészeti ágban azonos nevekre, de neki is fontos volna, hogy valamiképpen megkülönböztesse magát attól a Nagy Lászlótól, hogy később az irodalomtörténet se tévessze össze őket. Akkor is fontos ez, ha amúgy stílusukban felismerhető a különbség. Szép ez a vers, remek választás és remek elemzés részedről, Irénke...

Varga Tibor

Cs. Nagy Lászlóként ír. Javítottam. 

 

 

Judit képe

Nagyon szép vers, és jó elemzés mellé. Elismerésem!


Mysty Kata képe

Nagyon szép a vers és nagyon kerek, jó az elemzés ,

élményszámba megy mindkettő!Együtt meg fölemelő!

Köszönöm részemről teljes!

 

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Szepesi Zsuzsanna képe

Gratulálok, Irénke! Remek választás, remek elemzés!

Szepesi Zsuzsanna

titus56 képe

Őszinte meglepetéssel vettem tudomásul, hogy ennyi figyelmet érdemelt ki a versem, és hálás szívvel köszönöm. Mindenkinek köszönöm megtisztelő figyelmét, és nem utolsó sorban a kiváló, értő elemzést. 

Nagyon köszönöm Nektek.

 

titus56

lnpeters képe

Szeretettel gratulálok Szerzőnek és Elemzőnek!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Most jutottam ide... Nagy szeretettel gratulálok, drága Irénkém, a versválasztáshoz, és az alapos, gondos elemzéshez is. Sokat tanultam ebből az értékelésből is. Elismerésem mindkettőtöknek!

Nagy ölelésem: Zsike :)

Bieber Mária képe

Örömmel fedezem fel ezt a rovatot a honlapon!

Szívvel és szeretettel gratulálok Titusnak a remek vershez, Irénkének a tanulságos elemzéshez.

 

 

Bieber Mária

(Hespera)