A hónap verse: 2017. szeptember

 
Hasoló témájú, műfajú verseket össze lehet hasonlítani.
Boncolgatni, kiemelni a gyönyörködtető stílusképeket, illusztrációkat készíteni.
Megvilágítani azokat a szépségeket, amelyeket azok elénk tárnak.
Ezt összehasonlító elemzésnek hívjuk, ez az elemzés ilyen lesz.
Erre mutatok egy példát, rövidebb lére engedve a mondandómat.
 
 
Levélkönnyek
 
 
Álomittas tájra simul most az alkony,
csendek pihennek rétek lágy ölén,
ezer-szín szépségű lassú hervadásra
szelíd-reszketőn ráborul a fény.
 
Levél bársony selymén elmúlás remeg,
de élet-féltőn tartja még magát,
ringó ágak között hűvös szél oson,
levélkönnyeket hullatnak a fák.
 
Kopár ágaikkal búcsút intenek,
rőt avarba sírják a múló szépeket,
évgyűrűk óvják az élet csodáját,
az illatot, színeket, az új kezdetet.
 
Minden ősz-varázsból emléket óvnak,
őrizve magukban a levél-álmokat,
lassú hervadásból születnek újjá,
ha a kopár ágakon bársony-rügy fakad.
 
 
 
Suttog az avar
 
 
Lehull a levél.
Oly egyszerű a képlet:
az ág búcsút int,
átengedi a szélnek.
 
Sebesen szárnyal,
azt hihetnéd, hogy élve.
De csak a remény
kapaszkodik az égbe.
 
Végül is zuhan,
mert a világ szakadék.
Az elmúlt jelzi
a végtelen peremét.
 
Fekszik a földön.
Ennyi maradt a jövő.
Megpihen végre,
de nyughelye temető.
 
Megmozdul néha,
pedig halott már régen.
Suttog az avar
haldokló fák tövében.
  
     
 Mindkét vers tájvers, –  az őszről szól.
 
Ebben az időszakban a nappalok rövidülnek és az időjárás fokozatosan fordul egyre hidegebbre, szelesebbre és csapadékosabbra.  A lombhullató növények levelei elsárgulnak, kivörösödnek, átmenetileg gyönyörű színpompába borítva a természetet, mielőtt elszáradnának és lehullanának a fákról,  – ihletadó történések mind!
Emiatt szeretjük sokan ezt az évszakot. Írunk is róla sokszor, jómagam is.
 
Mindkettő a Parnasszus derekán kapott helyet.Tehát azonos értéket képviselnek.
Vannak hasonlóságaik, de egy s másban különböznek is.
Az elemzés ezekre próbál rávilágítani.  
        
 
Bevezetés
 
 Egy táj bemutatása festői állóképekkel is nagyon élvezetes, de a költőnek a tájhoz fűződő érzéseit, azok hatására keletkezett gondolatait is érzékelnünk kell.
Természetszerűen egy adott tájat, helyet, évszakot, jelenséget komplex trópusok segítségével, hangulatosan, élet és élményszerűen ír le, mutat be, fest , rajzol meg a költő.
Kihez melyik évszak áll közelebb?
Költői kérdés. Mindig az éppen aktuális...
Van, akit éppen az őszről szóló versek tettek őszpártivá, szinte a második tavaszt ünneplik benne.
Az elmúlásra való emlékeztetés a leginkább taszító ebben az évszakban.
Addig a pontig, ahol ez a profánból egy más megvilágításba nem kerül, azaz a szakrálisba.
 
Elemzés
 
1. A Levélkönnyek  1.-2. vsz.
 
 Álomittas tájra simul most az alkony,
csendek pihennek rétek lágy ölén,
ezer-szín szépségű lassú hervadásra
szelíd-reszketőn ráborul a fény.
 
Levél bársony selymén elmúlás remeg,
de élet-féltőn tartja még magát,
ringó ágak között hűvös szél oson,
levélkönnyeket hullatnak a fák.
 
Ennek a versnek optimizmusa vonzóbb, a leírás telítettebb, összetettebb.
Az alkonyi csöndben az "ezer-szín szépségű hervadásra" "reszketőn" borul a fény. Álomittas a táj, pihen a csönd,  a lassú hervadást természetesnek vesszük. A levél bársony-selymén elmúlás remeg, a színre lépő levél tehát a vég hírnöke, élet-féltő jelzője is nagyon találó, s ahogyan tartja magát, nagyon élő, emberi, mint az, ahogyan az ezt követő megszemélyesített szél és a fa viselkedése is!
Levélkönnyek hullanak, - síratójuk a fák, - önmagáért beszél! /szineszt./
A képeket nyugalom uralja. Ezt érezzük végig és gyönyörködünk bennük!
A remegő elmúlással a tőle való félelmet érzékelteti.
 
1. Suttog az avar  1.-2. vsz.
 
Az alany szinte és kizárólagosan egyetlen lehulló levél ...
 
 
Lehull a levél.
Oly egyszerű a képlet:
az ág búcsút int,
átengedi a szélnek.
 
Sebesen szárnyal,
azt hihetnéd, hogy élve.
De csak a remény
kapaszkodik az égbe.
 
 
 Éppen az enyészet felé tart! Búcsút int neki az ág, aztán röpte a szél hátán felgyorsul. A szél asszisztál...
Hite vagy  tévhite ?; "azt hihetnéd, hogy élve" ...
Nem kizárt szakralitás; "Oly egyszerű a képlet."
Szárnyal, zuhan, mígnem fekszik a földön...      
Ez a fajta fokozás az érzelmek felerősítése, zaklatottság, érthető feszültség jelenléte.
Az eleve elrendelt, vissza nem fordíthatő történést véve alapul.
"Oly egyszerű a képlet:"  Élünk és meghalunk.
 "De csak a remény kapaszkodik az égbe."
A remény hal meg utoljára, kívánkozik ide a közhelyszerű mondás.
Ha a remény valóban teljes, a kapaszkodás az Élethez való ragaszkodás is!
(Örökzölden tartja magát a mondás, bár már lerágott csont.)
 
 
2. A Levélkönnyek 3. versszakában szertatásszerűen zajlik a búcsú: mint sirató-rituálé.
A ringó ágak rőtté váltak, kifosztottak lettek.
Mindenkiben nyomot hagy az elválás. Az eltávozottat megsirató életteli, szemléletes, lírai képsorok illusztratívek, művésziek:
 
"rőt avarba sírják a múló szépeket,
évgyűrűk óvják az élet csodáját,
az illatot, színeket, az új kezdetet."
 
Hangsúlyt kap tehát az élet, hisz maga egy csoda!
"Szépségekkel" telik meg, amit "évgyűrűk" óvnak. Illatain, színein túl egyéb ajándékainak ráadása, a szakralitásból eredően egy új kezdet!
 
2. Suttog az avar
 
3.-4. versszakaiban a végső útján kísérjük a lehulló levelet a temetőig.
 
Végül is zuhan,
mert a világ szakadék.
Az elmúlt jelzi
a végtelen peremét.
 
Fekszik a földön.
Ennyi maradt a jövő.
Megpihen végre,
de nyughelye temető.
 
Az elmúlás, zuhanás a mélybe, hiszen – s itt a profán! –  "a világ szakadék!" (metaf.)
A végtelen peremét villantja fel, de ködösíti a jövőt.
Az emberi út  így zárul le, mindenki megpihen végső nyughelyén, a temetőben!
 
 
3.     A Levélkönnyek  4 . versszakában vidám üzenet,
    "jóhír" vár bennünket.
 
Minden ősz-varázsból emléket óvnak,
őrizve magukban a levél-álmokat,
lassú hervadásból születnek újjá,
ha a kopár ágakon bársony-rügy fakad.
 
Az allegorikus üzenet csúcspontjához érünk. Jelképes üzenetet boncol az utolsó strófa.
A levél álmait őrzik az emlékek, nyom nélkül nem tűnünk el.
Az ősz-varázs, az elénk táruló őszi színvilág az élet megannyi szépségére, értékére emlékeztet.
A levél-álmok szóösszetételben komplex stílusképbe sűrített az emberi lét ámokfutása!"
 
"lassú hervadásból születnek újjá,
ha a kopár ágakon bársony-rügy fakad."
 
Ebben a két zárósorban az a költő szólal meg, aki nem esik kétségbe, nem ejt kétségbe bennünket, olvasókat sem.
 Újjászületésről beszél, lassú hervadásból?
Talán őt igazolják az időskor "megváltottjai", akik ezt megtapasztalják hitükkel, kegyelemből.
Az őszt tavasz váltja fel, a kopár ágakon ismét az élet virul!
Mindenki megtapasztalja, látja és elhiszi.
Minden vég valaminek a kezdete...A halál meglehet, hogy nem is a vég?!
Hiszen "a kopár ágakon bársony-rügy fakad." Az Élet folyamatos, örök körforgás.
 
3. Suttog az avar 5. versszakának befejező képsora egy pesszimistább költőt feltételez.
Avartemető sírja zárja magába a lehulló levelet, de mocorog.
Vajon? "Titkos féregnek foga" ez!?
"A rothadás zaja?"
Suttog", nem az életről, ellenkezőleg!
Nem a halál haláláról, hanem az élet pusztulásáról van szó. Profán megközelítés.
 
Megmozdul néha,
pedig halott már régen.
Suttog az avar
 
A levél itt a halál hírnöke, az elmúlás végzetes ténye erősödik fel.
Haldokló fák tövében.
A fa "élte is megszakad!" Semmi nem örök.
 
Témájában, tartalmában tehát hasonló versek, üzenetükben azonban eltérőek.
A magam részéről a pozitív kicsengés mellett voksolok.
 
De nézzük a formát!
 
 
Forma
 
 
Levélkönnyek
A nyelvezete szép, a hangulata jó.
Félrímes vers, - közepes rímekkel -, szép, tiszta, természeti képekkel.
De!
 
Ütemhangsúlyos mindkét vers, bár egyikben találunk trochaikus, a másikban pedig jambikus sorokat is. 
 
Trochaikus sorok
 
rőt avarba sírják a múló szépeket,
 -  U -  U  -  -  U  - -   - U U 
Minden ősz-varázsból emléket óvnak,
 -  U  -    U -   -  -  - U  -  U - U
 
Álomittas tájra simul most az alkony, 12   A
- U -  -   -  U  U -   -   U  -  -    
csendek pihennek rétek lágy ölén, 10 B
  -  -   U -  -   - -   -   U -  
ezer-szín szépségű lassú hervadásra 12  C
U -    -    -  - -  -  -  -  U -  U 
szelíd-reszketőn ráborul a fény. 10. B
  U -   -   U -   - U U  U  -   
 
 
Suttog az avar
 
Szép allegorikus vers /egy hulló falevél az ember sorsa/
Félrímes a strófaszerkezet
 
 
 Lehull a levél. A 5
 U -   U  U -  
Oly egyszerű a képlet: B 7
U   -    U - U  -  U  
az ág búcsút int, C 5
U  -   -  -  -   
átengedi a szélnek. B 7
- -  U U U   -  U  
 
Adalék
 
/Szoros értelemben vett tájköltészet Európában a felvilágosodás és a romantika szülötte.
 Ekkor a táj nagyon gyakran érzelmek, hangulatok kifejezésére szolgál.
A tájköltészet a 20. században is jelentős, de gyakrabban kapcsolódik más témakörökhöz.
 A magyar irodalomban a tájköltészet megjelenik Janus Pannonius, Balassi Bálint, Bessenyei György, Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály, Berzsenyi Dániel költészetében, a tematika azonban Petőfi Sándor életművében teljesedik ki (Az alföld, 1844; A csárda romjai, 1845; A Tisza, 1847; A puszta télen, 1848; Kiskunság, 1848).
A 20. században megváltozik a tájlíra jellege (Juhász Gyula Tiszai csönd, 1910;
József Attila Nyár, 1930; Holt vidék, 1932; Külvárosi éj, 1932; Téli éjszaka, 1933)./
 
 

Hozzászólások

lnpeters képe

Kata, gratulálok, és - köszönöm!!

 

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Kata!

Gratulálok az elemzéshez, jó volt olvasni, már hiányoltam az oldalon a hónap verse témát, köszönöm.

Erzsike 

Csilla képe

Gratulálok, Kata, békés, csendes őszt varázsoltál ide a választott versekkel és elemzéseddel. Köszönjük a munkádat! 

 

Haász Irén képe

Köszönöm, Kata! Mindig öröm Téged olvasni.

hzsike képe

Szeretettel gratulálok, drága Katám! Gazdagabb lettem én is, értő soraiddal, elemzéseddel. Remek munka.

Ölellek, szeretettel. Zsike :)

Mysty Kata képe

Megköszönve figyelmeteket , kívánok áldottan alkotó napokat , szeretetben eltöltött új hetet!Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Bieber Mária képe

Kedves Kata!

Számomra a versválasztásod is, az elemzésed is tanulságos volt. Összehasonlító verselemzésre vállalkoztál, ez komoly dolog, és szépen, következetesen végigvitted a gondolatmenetedet mindkét vers bemutatásában. Örülök, hogy olvashattam.

 

Bieber Mária

(Hespera)