A várakozás versei – Válogatás
Fájdalomküszöbödbe botlottam,
ott rejtezett a tiszta hó alatt,
a keresztfádról esett le még,
tán amikor az ég meghasadt…
Atyád teremtése az a fa is,
amelyből alkalmi bölcsőd készült,
egy ács keze formálta jászol,
egy ácsnak, kit szűz anya szült…
Úgy lett gyermekből bölcs, felnőtt férfi,
ahogy a fából készül jó anyag,
engesztelő helyettes halál,
miképp a szög üt át rostokat…
A fa a kapocs, melyben felnőttél,
születve, dolgozva, s feszítve meg,
Te nem gyermek vagy: férfi és Úr,
áldozatod bevégeztetett…
Fahasábok pattogó dala,
piruló gesztenyék illata.
Méz és fahéj
és bornak zamata,
kis szobám derengő ablaka.
Fenyőillattal teli estek,
régi álmaim,
ma mind felkerestek.
Táncol a tűz,
ropja már a szikra,
vidám képeket vetít a falakra.
Hajlékony
láng-lányok, -legények
vöröslő tüzéből kilépnek.
Szilaj,
vad táncot járnak,
majd
parázzsá válnak.
Fűszeres illatok lengenek
a légbe.
Szétteríti bársonyát
a pislákoló
fénybe:
eláraszt, betakar
a béke.
Pete László
Karácsony
Amikor eljön, reszketeg a Lélek,
És holtnak képzelt régi csodák élnek.
—-
Szent karácsony…
A ködbe apró lámpa fénye vág,
S megújul bennünk
Élet és – világ.
—–
Egy pillanatra az Idő megáll,
S a lusta remény végre égbe száll.
—–
Szent karácsony…
Fenyőillat árja…
A tévelygőket Isten
Hazavárja.
——-
Szent karácsony…
Óv, mint acélpalánk;
A Szeretet
A mi örök Hazánk.
—–
Mosolyog ma a mindig néma
Hit;
Megláthatjuk most
Isten titkait.
—–
Az Élet örök,
A halál halandó,
Magányos, pillanatnyi minden gyarló.
—–
Amíg az ember
Csillagokba néz;
Lelkében ott
A Rész
Meg az Egész.
—-
A Lét misztériumát Isten adja,
De szállást Istennek az ember ad
Őszinte, szívből jövő szeretettel.
——
Ha lelkünk szeretetre nyitva áll;
Kisjézus bennünk szállásra talál.
——
Meghitt szavak, karácsony, tiszta csend;
A szeretet világokat teremt.
—-
Szeretve néz az Ég,
És hord a Föld;
Az Isten értünk
Mindig testet ölt.
Szilágyi Ferenc Hubart
Emlékek hava
Hallgatom szavát, mit mesél a tél…
Akácok csupasz ágai alatt
itt ólálkodik a csintalan szél,
s arcomba fújja a hideg havat.
Régi emlékek - megkopott festék.
Ó, az önfeledt, boldog hócsaták!
Jézuska-váró, meghitt szép esték,
csillogó díszes karácsonyfaág!
S bár mi nem voltunk soha gazdagok,
szépen terítve állt a nagyasztal;
templomba hívtak égi angyalok,
megtértünk onnan boldog malaszttal.
Arcunk piroslott, szívünk kitárva,
mint az örökölt nehéz Biblia,
de nem tudtam még, miért volt várva
a mi Megváltónk, Istennek fia.
Jó anyám tálalt, gőzölt az étel,
s a fogságáról mesélt az apám;
fel sem merült tán soha a kétely:
átélte ő ezt, tényleg? Igazán?
Békességgel volt tele a házunk,
két szoba, konyha, utcán volt a csap;
boldogabb család nem volt minálunk,
én se leszek már soha boldogabb.
Hallgatom szavát, mit mesél a tél…
Akácok csupasz ágai alatt
itt ólálkodik a csintalan szél,
s arcomba fújja a hideg havat.
Vassné Szabó Ágota
a Szeretet monológja
Odakuporodom
- a jelképes fád alá is -,
mint egy gyerek,
kicsi vagyok és elhanyagolt,
és úgy hívnak: Szeretet.
Divatba jöttem mostanában,
bár eddig is kamrákban háltam
- bevallom, elég mostohákban -,
de hirtelen nagyon kellek,
hát gyorsan szalonképessé tettek.
Leporolgatták rajtam az éves mázt,
újrafényezték a porcelánt.
Most kedvemre folydogálhatok.
Várnak kis csillogó képeslapok,
előre gyártott szövegek,
és ezüstözött műfenyőkön
aranyban terpeszkedhetek.
Alatta pénznemekben mérnek,
s ha itt-ott felborul a mérleg
- az sem baj -,
ilyenkor sokkal többet érek
- hát nem panaszkodom -,
mint a többi napon,
amikor arról álmodom,
hogy egyszer lesz majd tűz:
roppanó, igaz meleget adó
- cifraságok és álszeretet mentes -
otthonom,
ahol szívesen melléd
- vagy, ha akarod, beléd -
kuporodom.
Mysty Kata
Kellemes karácsonyt!
Kellemes karácsonyt!
Kisült már a kalácsod?
Készítse szorgos kis kéz,
az lesz valódibb, és szép!
Legyen benne mogyoró,
mák vagy dió, - sok és jó!
Mézzel kend a tetejét,
Fénye lesz a fényes ég!
Vajh, a cukorral megállj,
nyírfa legyen vagy csak nád!
margarin helyett a vaj,
- ne kövesse semmi baj!
Egészség és szeretet;
életed megmentheted;
- karácsonyi csemege
legyen! - boldog melege!