Egyéb írások

Az ÉLŐ MAGYAR LÍRA CSARNOKA éves frissítése

Figyelem!

Holnap, azaz 2017. január 5-én éjfélkor letelik a Csarnok frissítésének idei határideje.

Ezennel nyomatékosan felkérem az Élő Magyar Líra Csarnokának azon tagjait, akiktől az elmúlt év során egyetlen verset sem kaptunk, tagságuk fenntartása érdekében a hiányosságot holnap 24 00 óráig pótolják.

Ellenkező esetben elveszítik a tagságukat!

Pete László Miklós

főszerkesztő

 

Nyílt levél a Magyar Líra Élő csarnoka főszerkesztőjének!

Kedves Lacikám!

A téma ínyencsége volt az oka annak, hogy ezt az eléggé hosszadalmas pauzát igényeltem magamnak a magyar szerelmi líra témájának gondolati morzsolgatására! Talán inkább a téma KÉNYESSÉGE szót kellett volna használnom.

A magyar szerelmi lírában Csokonai Lillája és Petőfi Szendrei Júliája óta csak imitt-amott ütötte fel a fejét egy-egy valódi újdonság, megjelent ugyan egy-egy többet ígérő, korszerűbb és emberközelibb lírát vonzó múzsa Vajda Ginája vagy Juhász Annája személyében, de egy nagyobb horderejű, irodalmi nagyságú tárgy létrejöttére, a szerelem mai tartalmának és egyetemes mondanivalójának lírai kifejezésére a magyar szerelmi líra még a huszonegyedik századig nem érett be.

Regisztráció, versek beküldése, napi limit

Kedves Új Regisztrálók!

Szerkesztőségünk határozata értelmében Mindenkitől, aki a műveit a Magyar Parnasszus valamelyik szintjén szeretné látni, mostantól 5-5 verset kérünk (mindegyiket külön, saját címe alatt beküldve). Ez csak az első, bemutatkozó 5 versre vonatkozik, a későbbiekben, ha már a szerző nem új a szerkesztőség számára, egyenként is lehet verseket beküldeni.

Készülődés

Három napig egyfolytában esett az eső.  Apró szemű, hideg, és szúrt, mint a tű. Ezüstös szálakban ereszkedett alá. Csípett, szúrt: nehezen lehetett elviselni. Fájt, ha védtelen helyet érintett. Ha valaki kimozdult a házból, bebugyolálta magát, csak egy letakart halmot lehetett látni. Nekifeszült a zápornak, hogy megbirkózzék annak erejével, vakító támadásával. Csak nehezen haladt előre. Aki nem volt rászorulva, hogy kilépjen a fedetlen világba, az belül maradt a falakon. Közéjük tartozott a megöregedett, erekfői nyugdíjas házaspár: két ártatlan öregember.

Gyöngyös Imre - Antik óda antik magamról

Küzdő menetben versfokosom segít

a léthegyemnek hágni az ormait,

alig, ha álmom megvalósul:

Összezilált a siker kudarccal.

 

Ámokfutásom rossz, honi hajsza volt.

Régen feladtam otthoni életem,

mégis magyar maradt a nyelvem,

s méltat az érdem az áldozatra.

 

Homokszemekként hulltak az évek el.

Hálát lehelt a néma fohászom is,

hogy távol is  magyar maradtam:

Ének a bábeli nyelvzavarban.

 

Áthágtam éltem torz, rideg ormait.

míg el nem értem, s  vártam a látomást,

Gyöngyös Imre - Magyar Parkunkban

A szívünk gyásza csak egy sóhajt ont ki,

                        míg vágyunk fájó, vérző szavakat

                        igyekszik lelki koszorúba fonni,

                        mely emlékünknek méltóságot ad.

                                   Ha több értelme nem lenne, csak annyi,

                                   hogy felidézzen derűs napokat:

                                   vele nem kellett sohasem rohanni:

                                   nem késtünk el és nem estünk hanyatt!

Gyöngyös Imre - Levél egy barátomnak

E-mail hiányban szerkesztett levél,

melyben közlésem vesztegelve él,

s míg mérlegelt, osztott, szorzott, kivont,

végeredményt adott: Iksz Ipszilont,

ki küzd a léttel, bár sors nem veri,

de mindörökké mélyen emberi!

 

Kedves Barátom és mind Szeretteid!

Írásom rosszán versem csak segít.

Ha jambikusságom megengedett,

ne zaklasson a rím, ha rengeteg,

szúrok közé majd egy pár asszonáncot,

mint fiam vetett E postámba gáncsot,

"elhálózta" a végső perceket,

és tette azt az ünnepek alatt,

Gyöngyös Imre - Trianoni Hexadoneus

Megkötözötten, vasba törötten még tör a béklyó:

elnyomatás van! Nagyhatalomnak rossz katonái

sarjai élnek, sőt unokáik  bőszen uralják

mind a magyar nép korcs rabigáját; titkon a börtön

kulcsait őrzik. S őrzik a forgács Nagy Magyarország

régi határát: ó haza testét! Mennyi magyar teng

elnyomatásban? Mennyi a szomszéd  rossz akarattal,

gyűlöletével most a magyar szó s népe iránt is?

 Nyelve gyalázza, elve alázza, mint idegent ott,

hol magyaroknak vére fogant meg ős ivadékul,

Gyöngyös Imre művei - Szülinapra

Gyakran idézi hazámat a régi gyerekkori emlék

            gyógyul a lelki nyugalmam, amint üde képei kelnek;

            bár, te, fehér felhőbe takart kettős szigetország,

            Új Zélandia, elmerülök noha forgatagodban 

            szép fővárosod elragadó, kies alkonyatában:

            Már sokaadik tavaszod  hizeleg nekem ujra kacéran;

            esteli nap hunyorog le a déli-szeles kis öbölre;

            gombaszerűn növekedve teremted iromba csodádat:

            Épület-ékeid új, diadalmas üvegpalotáit;

Gyöngyös Imre művei - Jézust-kiáltóknak

Jézust-kiáltóknak hadára esküdtünk:

Ott lesz a győzelmünk! Benne legyen üdvünk!

Muzulmánoknak mi csak gyaurok vagyunk,

s úgy tűnik, örökre azok is maradunk!

Sok új esemény nyújt ma aggasztó szemlét:

Világlik bennünk sok történelmi emlék,

miket iskolában, mint gyermek tanultunk,

népünk múltjaképpen, mégis a mi múltunk.

Balassa korából végvári vitézek

országhatárt védő harcokat idéznek,

amint menekültek fáradt seregének

lesújtó képéből szomorúság széled:

Időnk pogányai sövényen és falon

Gyöngyös Imre művei - Párrímek Európa megpróbáltatásáról

Szétdarabolt ditirambusokat követelne a téma.

Súlyt, intelmet akarna sugallni a vers s a poéta.

Hat szigorúbb versláb galvános fényt ad a sornak,

mint szőlőtaposás szüret-ízt, aromát ad a bornak.

Nem ditirambus a vers, ha a daktilusok dalain száll.

Nyűg-nyomatéka alatt csak a vén Európa kalimpál.

Elnyomató Kelet új menekültjeit űzi a zsarnok,

csak Nyugat adhat elég segedelmül erős, teli markot:

Ősi kereszténység mércéje az ördögi próba,

szobra talapzata, szertedarált hite foszlik alóla,

Gyöngyös Imre műfordítása - O.Wilde: Libertatis sacra fames (szabadságra szent éhség)

A demokráciára felnevelt

köztársaságot jobban szerető

polgár, ki él, mint a királyi fő,

s kit korona más fölé nem emelt, --

szabadságáért mit ér az izgalom?

Az egy uralkodó szabálya jobb,

mint hogyha sok , lázongó demagóg

rontó csókot szabadságunkra nyom!

Ezért nem állom, hogy profán kezek

piros zászlót romokra tűzzenek.

Nem jó a cél, hol balga uralom

botlik dicső, művelt vívmányokon,

kardját merítve óv  korcs árulást

s ment gyilkosságot s véres lábnyomát!

 

 

Gyöngyö Imre műfordítása - Percy Bysshe Shelley: Ozymandias

Egy ős ország utasa mondta el:

                        a homokban két óriási láb,

                        s előttük ,lent viharvert arc hever

                        s az ajka mintegy parancsot kiált:

                        A ránc vicsora így mutatja meg!

                        Dühét s művésze jól szoborta át,

                        azt őrzik még a málló, holt kövek,

                        mit szobrász keze szíve, gúnya  ád.

                        A talapzatba vésett, rótt szöveg:

            Ozimandiász főkirály nevem:

Gyöngyös Imre művei - Prologus - Alta Ripa

 

                             Prologus

 

Ránk marad annyi tulajdon alig várt ó hagyatékul

s kezdeteink örökét örökölni nagyon fura érzés,

mint, amiképpen az ős-eonokban az őseim éltek:

Küzdöttek jogokért s egymásért is hadakoztak!

Emberi lét akadálya a harc, csata, háború mindig!

Emberölés csömörében az áhitat egy menedéke:

Gyöngyös Imre művei - A sok választotthoz és a még több meghívotthoz

Bölcsebbek legyetek: Féljetek egy kicsit;

bosszút esküszik és büntet a kapzsiság!

Balgán nem hiszitek, hogy jön a számadás:

                Bűnhődést szül a vétketek.

 

Játék nektek a lét: nagy fogadásra tét:

"Gazdag lesz, aki mer!"  --  becstelenül lop el

köznép kincseiből s koldusok átkain

Gyöngyös Imre művei - Wellingtoni alkony

Már hatvan éve félteke távra van

a régi holdas, tolnai éjszaka,

hol ajnároztuk új szerelmünk,

mint csoda-álmot az életünkben.

 

Ha hittük azt, hogy vége sosem lehet,

vágyunk valóhoz is közelít ma már!

Helyes döntésünk volt az is, hogy

összekötöttük az életünket.

 

Egymásban érlelt állhatatos remény

meglágyította szikla-szilárd, kemény

sorsunk kegyetlen osztalékát

s zord szigorában erősen enyhült.

 

Lelkünkben oly rég mindenik est felér

a régivel, hol tolnai este él

Gyöngyös Imre művei - Emlékeztető

A forradalom, mint az ifjúságod

valószínűtlen messzeségbe tűnik;

Felejtéssel bár sok rész elszivárgott,

megtölti még a szívedet színültig.

Mindegy hol kezdted, mindegy merre végzed

 s akármivé értékeled magad,

születéseddel rendelte a végzet,

hogy magyar légy s magyarnak megmaradj!

Agyad akárhány részletet felejthet,

ötvenhattal te is sorsot jelölsz

s legyen tiéd a földön bármi rejtek,

világvezér légy vagy barlangi bölcs,

a forradalmunk megmarad veled,

mert életed annak köszönheted.

l999.

Oldalak