Gyöngyös Imre legújabb költeményei - II.

Tömérdek adósságom van Gyöngyösi Imrével szemben. Folytatom legújabb költeményeinek közzétételét. Remélem, még sokáig jönnek a művei hozzánk, áradó bőségben - a távoli Wellingtonból.

Államalapító királyunkhoz - klasszikus felező tizenkettesben:

                                                    Szent Istvánhoz

                                 Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga?

                                 Te adtál fogalmat e szónak, hogy "Haza",

                                 Te vagy szent királyunk, ki voltál valaha,

                                 fényed nem tompítja ezer év távlata.

                                 Méltóságod, neved, címed és szentséged

                                 erejével adtál hazát, menedéket,

                                 rabló, harcos, hajszás létből újabb éltet

                                 népünknek,  ki véled pogányságból tért meg.

                                 Országot, államot alkotó istápunk,

                                 árpádházi első, szent király: Istvánunk!

                                 Megannyi ősapánk teste rég porrá hullt,

                                 szent jobbod balsorson, dicsőségen átnyúlt.

                                 Boldog és szenvedő magyar örömére

                                 Te vagy a hitnek és reménynek eszménye.

                                 Maroknyi kis néped hős kereszténysége

                                 Nyugat-Európát védte ezer éve.

                                 Amíg mi ontottunk életet, vért, rangot,

                                 nyugatot igézték dúsgazdag kalandok.

                                 Jutalmunk csak szóba, dicséretbe hangzott,

                                 mást sem kaptunk érte, csak déli harangot,

                                 Oltalmadat tőlünk el nem fordítottad:

                                 Nemzetünk Nyugatba most megfogódzkodhat!

                                 Kötelesség mellé népünk jogokat kap!

                                 Atlanti országok közé befogadtak!

                                 Tartsad országunkon örökre figyelmed!

                                 Szentséged szerezzen számunkra kegyelmet!

                                 Népünk rossz sorából így jobb korra lelhet,

                                 örök imádságba foglalva Szent Lelked!

1995

A következő mű a magyar lira gyakori témája: számvetés:

                                Összegezés

                   Ne csak sajnáljuk, hogy letelt,

                   fürkésszük át az életünket,

                   hol botlottunk egy röpke cselt,

                   mely még azóta egyre büntet,

                   ha döntésünk korcs útra lelt

                   s bajunk tetézve sose szűnt meg.

                   Nagyobbat, többet érdemelt

                   konok küzdelme bús eszünknek,

                   mely javításra, jóra kelt:

                   erre áldoztuk életünket

                   és ez tán épp, hogy megfelelt

                   bíráló, hitvány tömegünknek,

                   bármily csodákra hangszerelt

                   összhangja volt is énekünknek.

                            Wellington 2009-3-27

Folytatása következik.