Hogyan alkossunk költői képet? - Varga Tibor költő, a Csarnok tagjának rovata

 

Kedves Versírók, Alkotók, Olvasók, Látogatók!
 
Tanulságos kis játékra hívlak Benneteket, amelyben tanulhatunk a legnagyobb
mestertől: hogyan alkotott ő költői képet. Hogyan lehet plasztikusan szép
például az alábbi költői kép? Minden esetben ott van egy rejtett
kapcsolóelem, amely a most feladott példában is működik. József Attila
három sorát idézem a Külvárosi éjből:
 
Kóbor kutyaként jár a szél,
nagy, lógó nyelve vizet ér
és nyeli a vizet.
 
Fedezzük fel, mi az a rejtett - voltaképpen nem is rejtett, hiszen ott van
a szemünk előtt - kapcsolóelem, amely a kutya és a szél képzetét ily szépen
egymás mellé állítja, és elhiteti velünk, hogy valóban hasonlítanak
egymásra... Ha megtaláltátok, adjatok magyarázatot is hozzá!"
 

Hozzászólások

Az  azonosított lehet egy "hűtlen barát" , "ellenség".  A csahos inkább a korábbi kutyahűségre vonatkozik , egyfajta 
egyetértésre. A hűtlenséggé válást fejezi ki az elvaduló szó. A hűtlen barát legfőbb jellemzője a szembefordulás, a támadás, mint kapcsolóelem.

vati képe

Lám, a két legjobb hozzászólóm már meg is szólalt. Én is megszólalok itt, nehogy tévutat vegyen a vita, most lehet. Nos, a kapcsolóelem (én következetesen egybe írom!) rejtett, ahogy az azonosítottra (és nem a hasonlítottra) is csak asszociálhatunk. Az asszociáció jó mindkettőtök részéről: az elvaduló csahos azonosítottja egy ember. Neve nincs, a költő bosszúja talán, hogy nem tette ezzel halhatatlanná az illetőt. Fontos, hogy egy emberről van szó, bár a "kimarás" minden bizonnyal egy pártgyűlésen történt. Milelőtt továbbmennék e vonalon, csak zárójelben jegyzem meg, hogy József Attilát nem zárhatták ki a pártból, mert nem volt a tagja. Csupán afféle "tagjelölt", de a tagsági igazolványt sosem kapta meg. A párttal való szakítása ugynevezett "lehagyással" történt. Illegális előadásainak helyszínein ugyanis nem csak a titkosszolgálat civil nyomozói, hanem a párt ellenőrei is ott voltak, és megállapították, hogy az előadó nem követi pontosan a marxizmus-leninzmus vonalát, hanem az attól független, saját, Schopenhaueren és Henri Bergsonon alapuló nézeteit fejti ki. Így kaphatott egy pártgyűlésen kemény kritikát, ennek lírai vetülete a vers és idézett két sora. E kemény kritika hangneme volt a kapcsolóelem. Az az ismeretlen ember olyan hangnemben beszélt róla, hozzá, mint mikor az elvadult kutya ugat, csahol...

És akkor kedves Jóska, miközben én metaforáról beszéltem, Te valamiképpen belecsempészted a hozzászólásodba a metonímia fogalmát. Az egy egészen másfajta szókép, hát akkor most mivel is van itt dolgunk? Metaforával vagy metonímiával?

 

Varga Tibor

vati képe

Látod, kedves Joe, már annyi haszna volt mindennek, hogy utánanéztél, és a többiek számára is rögzítetted az általad felfedezett ismereteket. Nekem pedig új ötletet adtál. Kovács Daniela, a Csarnok új tagja ma küldte el nekem a legújabb versét, abból idézek két sort:

A fák hajában úgy lobog a zöld,

mint sírodon a hószirmú rózsák...

Milyen szóképeket találunk benne? Idézzük a két sor képi részleteit, nevezzük meg a szóképet! Csak segítségképpen: én még metonímiát is látok benne. Lehet. hogy nincs is igazam?                                                                                                                                               

                                                                                                                                                                       

Varga Tibor

Haász Irén képe

A fehér szirmú rózsák úgy lobognak a szélben, mint a sírban fekvő halottnak lobogott a haja. Nyilván teljesen ősz volt, egy idős ember.
A fák haja a lomb, a  fehér szirmok a halott haja. Ez a szókép, hasonlító és hasonlított. Metonímiában nem vagyok otthon -talán az egyidejűség, a fehér rózsák a síron és az idős ember halála ugyanabban az időben, hiszen azért van a virág a sírra téve.
Ez az én megoldásom, nem tudom, jó-e?

vati képe

No egy hozzászóló már jelentkezett. Többiek?

Varga Tibor

Megmondom őszintén minél többet olvasom ezeket a sorokat,annál inkább bonyolódik a megfejtése. Sok minden tömörült ide, s talán könnyebb lenne, ha ismerhetnénk a vers egészét, mint a korábbi feladataidnál.
Az egyértelmű, hogy nagyon közel álló személy elvesztéséről van szó. 
"Fák haja"-nyílván a leveleket hasonlítja a hajhoz.
az ebben lobogó zöld -az élet intenzív megjelenítése, az egykor élettel megtelt emberé.
"hószírmú rózsák"- a lobogás ugyanolyan, viszont a hószirom telet idéz, elmúlást. Ugyanakkor a fehér a levedlett lélek tisztaságát jelenti számomra, amely a a síron lévő rózsákban ugyanúgy életre kel, "lobog.
Eszembe jutott még a lobogás kapcsán az erős szél, amely a felkavart lélek állapotát is mutathatja; a földi létben 
az elvesztés fájdalmával, megnem értésével párosul.

vati képe

Szeretettel köszöntelek Benneteket! Helyenként remek megodásokat kaptam, örömmel vettem. (Csak zárójelben: a vers teljes szövegénenek közlésére Danielától még engedélyt kell kérnem, megteszem.) A költőnőnek már a Csarnokban közölt életrajzából ugyanakkor kiderül, hogy valakit, egy nagyon szeretett személyt elveszített 2006. október 5-én. Készülő interjújában ezt részletezni fogja. Nem volt tehát idős ember, nem volt ősz, nem lobogott a haja, kedves Irénke. A sírban fekvő halott képe itt csak a képzet szintjén van jelen, a feladat szempontjából irreleváns. Jóska és Edina megoldása már közelebb áll az igazsághoz, leginkább Jóska érti, mit is kívántam. Megnevezni a szóképeket, és megnevezni a rejtett kapcsolóelemeket, hiszen a költői szóképek alkotásának ez az alapja. Először a megszemélyesítésről szólok, ez megér pár modatot. A szókép nevében is benne van: személlyel, emberrel kapcsolatos a kép, vagyis más élőlényeket, tárgyakat, elvont fogalmakat ruház fel emberre jellemző cselekvéssel. Az elvont fogalomra példa Vörösmarty Előszó című verséből: "a Béke izzadt homlokát törölvén". A nagybetűvel írt elvont fogalom jelzi, hogy egy allegorikus alakkal van dolgunk. A "lobogás" csak átvitt értelemben lehet emberre jellemző, tehát itt be kell vezetnünk egy új fogalmat. A neve: igei metafora. És fontos, megjegyzendő: minden megszemélyesítés igei metafora, de nem minden igei metafora megszemélyesítés. Ez kifejezetten igei metafora. A fák hajában - ezt helyesen neveztétek metaforának, csak azt már megbeszéltük, hogy a metafora hiába összevont hasonlat, nem "hasonlít", hanem azonosít. A rejtett kapcsolóelem viszont itt is működik. Mitől rejtett? Attól, hogy szavakkal ugyan nem nevezi meg, de logikával mégis felfedezhető. Itt mi a logika? A "fakorona" és a nők "hajkoronája" köznyelvi metaforák, ezeket éppen a korona fogalma kapcsolja össze egy makro- illetve mikroképzetben. Mindketten helyesen hoztátok be ide a szél képzetét. A fák lombjának és a nők hajának a mozgása a szélben hasonlít egymáshoz. Ez a rejtett kapcsolóelem, amely a fák haja metaforában a két fogalmat összekapcsolja. Az idézetben lévő hasonlathoz nincs mit hozzátennem, Jóska ezt pontosan megfogalmazta. Ámde a "hószínű rózsák", amelyek "úgy lobognak" a szélben, mint a fák hajában a "zöld"... Erre még külön ki kell térni. Amikor Edina a "hószínű" jelző mögött megérezte a kemény tél hidegét, azzal a képnek a legmélyére ásott. Valóban ott van a képzet, a vers nem idézett egyik sorában megerősíti ezt a "fázva" állapothatározó. A kép felszínén azonban azt látjuk, hogya fehér színt a "hó" fogalmával helyettesíti, a lomb fogalmát pedig annak színével. Vajon nem ez utóbbi lehet a metonímia, kedves Jóska? Mintha a résszel helyettesítené az egészet...

Varga Tibor

Valóban, amikor olvastam a két sort, hirtelen olyan érzésem támadt, mintha fáznék,- egyedül. Meglátásom szerint ez a tél az itt maradt személyre vonatkozik,ez a költőnő "tele", az örök tél.

vati képe

Lám csak, kedves Edina, a teljes vers ismerete nélkül is megértettél belőle valamit...

Varga Tibor

vati képe

Nos kedves Edina, Danela már olvasta a hozzászólásainkat, és megadta az engedélyt a vers teljes szövegének a közlésére. Íme:

Kovács Daniela: Hadd mehessek haza!

Százfelől verdes a sors vihara,

megbénít a csöndre tapadt múlt.

Körbenézek, van-e még, kit zaja

térdre kényszerít. A táj lebénult.

 

Hallod, Apa? Dübörög a föld,

térdére zuhan a hiábavalóság,

a fák lombjában úgy lobog a zöld,

mint sírodon a hószirmú rózsák.

 

Hatodik éve idézlek fázva,

Könnyeim csak hullnak, hullnak,

a sors szelétől megtépázva

bús szavaim sírodra borulnak.

 

Hatodik éve várlak, kereslek.

Mardos a hiányod, Apa!

Adj helyet kérlek magad mellett,

engedj, hadd mehessek haza.

 

 

Varga Tibor

Oldalak