Hogyan alkossunk költői képet? - Varga Tibor költő, a Csarnok tagjának rovata

 

Kedves Versírók, Alkotók, Olvasók, Látogatók!
 
Tanulságos kis játékra hívlak Benneteket, amelyben tanulhatunk a legnagyobb
mestertől: hogyan alkotott ő költői képet. Hogyan lehet plasztikusan szép
például az alábbi költői kép? Minden esetben ott van egy rejtett
kapcsolóelem, amely a most feladott példában is működik. József Attila
három sorát idézem a Külvárosi éjből:
 
Kóbor kutyaként jár a szél,
nagy, lógó nyelve vizet ér
és nyeli a vizet.
 
Fedezzük fel, mi az a rejtett - voltaképpen nem is rejtett, hiszen ott van
a szemünk előtt - kapcsolóelem, amely a kutya és a szél képzetét ily szépen
egymás mellé állítja, és elhiteti velünk, hogy valóban hasonlítanak
egymásra... Ha megtaláltátok, adjatok magyarázatot is hozzá!"
 

Hozzászólások

vati képe

Azt hiszem, Jóska, itt már nem kell szaporítanom a szót, hiszen voltaképpen minden esetben tökéletes magyarázatot adtál arra, hogy melyik miért összetett szó.

De hogyan ismerjük fel az összetett szavakat akkor, amikor éppen egy adott témában a gondolatainkat fejtjük ki? Ezt a kérdést még nyitva hagyjuk, várjuk mások hozzászólását is...

Varga Tibor

hubart képe

Kedves Tibor,

Tökéletesen igazad van, viszont én tartottam magam a szavak általad megadott formájához, nem ragasztottam hozzájuk semmilyen toldalékot, hiszen erre nem hatalmazott fel a feladat. Úgy sokkal egyszerűbb lett volna. :)

hubart képe

A szövegösszefüggésből általában kiderül, hogy milyen értelemben használja a szerző azt a bizonyos szót, ebből pedig  meg lehet állapítani, hogy összetett szóról van-e szó, vagy pedig lazább szókapcsolatról. Ritkább, vitatható esetben mindkét formula megfelel, ha viszont félreértésre adhat okot a jelentéskülönbség, az egyérttelműen a fogalmazó hibája. A hivatalos szövegeknél, vagy pedig törvénycikkelyeknél a pontos és egyértelmű fogalmazás húsbavágó kritérium. 

vati képe

Kedveseim, elnézést kérek, valaki még bejelentette, hogy meg akar szólalni ebben a témában, aztán mégiscsak elmaradt a szava. Magam kedden nem tartózkodtam idehaza, közben a rendszer pedig valamilyen okból kizárt, újra kellett regitsztrálnom... Most akkor összefoglalom a témát, válaszolok a nyitva hagyott kérdésre: Miről ismerjük fel gondolataink megfogalmazása közben, hogy melyik összetett szó, és melyik nem az?

Az első és legfontosabb a mondatelemzés, az adott szövegkörnyezet vizsgálata. Így tanulta közülünk mindenki: a mondatnak van állítmánya, alanya, ezek a fő mondatrészek, ketten úgynevezett predikatív szerkezetet alkotnak egymással, és vannak bővítményeik, a tárgy és a határozók az állítmánnyal, a jelzők pedig az alannyal alkotnak laza szószerkezeteket. Nézzük meg mindezt azon a példamondaton, amit Jóska hozott nekünk: "Alkalmazója menekül a felelősség vállalás elől." Állítmányunk itt a menekül, alanyunk pedig az alkalmazója. Egyetlen bővítménye van, egy névutós névszóval kifejezett állandó határozó: vállalás elől. De milyen bővítmény, milyen mondatrész lehet akkor a felelősség? Az adott szövegkörnyezetben nem találunk neki külön mondatbeli szerepet! Vagyis mi elől menekül a mondat alanya? A felelősségvállalás elől.

A másik: mindenki tudja, hogy a magyar nyelvben mindig a szó első szótagján van a hangsúly. Fogalmazás közben elsősorban ez igazít el bennünket az egybeírás vagy különírás tekintetében. Ha bizonytalanok vagyunk, mondjuk ki hangosan az adott szópárt, és ha csak az első szavának első szótagján érzékelünk hangsúlyt, akkor bizonyos, hogy összetett szóval van dolgunk. És bizony, kedves Kata, a vers adott szövegkörnyezetéből fakadóan a gondolatgondola is összetett szó.

Két évvel ezelőtt meg kellett tanulnunk egy új fogalmat. Devecsert és Kolontárt elöntötte, a Torna patak és a Marcal folyó vizét beszennyezte a vörös iszap. Tíz ember halálát okozta ez a katasztrófa. A három kiemelt szóból alkotott nyelvünk egy háromszorosan összetett szó által jelölt fogalmat. A vörös iszap katasztrófa külön szavakba írva semmit sem jelent. A vörös iszapkatasztrófa ugye, mindannyiunkat megmosolyogtat... A vörösiszap katasztrófa nemkülönben. Ennek a szónak is csak egy hangsúlya van, s hogy Szilágyi Feri meghatározását is igazoljuk: háromszorosan összetett szóval van dolgunk, a szótagok száma 8, tehát alkalmaznunk kell a kötőjelet, amely az előtagot az utótaghoz kapcsolja. No de hova kell tennünk? Ez megint csak fogalmi kérdés: nem lehet így írni: vörös-iszapkatasztrófa, hiszen a vörös szín éppen az iszapnak a sajátossága, hanem helyesen: vörösiszap-katasztrófa...

Üdv mindenkinek!

Varga Tibor

Mysty Kata képe

  Kedves Vati ! Megszólítatván válaszolok, csupán annyit : A" gondolatgondolám -nál "- Úgy gondolom, hogy vannak , akik kis betűvel írják a címet - a versük címét - szívük joga . Ennél a címnél én arra gondoltam , hogy mindkettő hangsúlyos, legalább is a második szó " azonos alakúsága miatt"! Másik az alliteráció !?    - Most is így gondolám! Rosszul??

   ( Ha 3 tagú az összetétel 7 szótagig írjuk egybe, 

     logikus a kötőjeles írása a "vörösiszap - ..................")

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

vati képe

Kedves Kata! Nyugodtan szólítson Tibornak, hiszen nem titok az igazi nevem. (A tegeződést nekem nem illik kezdeményezni egy Hölggyel.) Nos, ha ilyen vita kerekedett más költők és köztem, rendszerint azt szoktam mondani, hogy "a költőnek mindig igaza van". Itt viszont zavarba jöttem, hiszen a címet belül mondatba is helyezte, és épp a szövegkörnyezet, a mondatelemzés, amelyről elébb írtam, hozott zavarba: "gondolat gondolám / habokat szel szaporán." Itt ugye a "szel" ige az állítmány, a "gondolám" az alany (amennyiben nem tekintjük régies múlt idejű igének, a szövegkörnyezet persze, ezt kizárja...), a "szaporán" az állítmány módhatározója. Ennélfogva a "gondolat" szó az alany minőségjelzője kellene legyen. (milyen gondolám? gondolat gondolám.) Valójában miről van itt szó? Olyan gondoláról, amely csak gondolatban létezik, azaz gondolat az anyaga. Nálam még mindig egy szó, de ismétlem, a költőnek mindig igaza van, amennyiben így, külön írva a "gondolat" szót valóban minőségjezőnek szánta. Nálam csak egy hangsúlya van, és egybe írva költőibbnek is érzem, az alliteráció így sem sérülne.

Az előttem lévő Helyesírási Szabályzat szerint a többszörösen összetett szavakat 6 szótagig írjuk kötőjel nélkül, ahogy erről Feri már írt elébb. A kötőjeles írásnál pedig fontos, hogy sem a kötőjel előtt, sem utána nincs szóköz, különben gondolatjelnek számít...

Szeretettel! Tibor

Varga Tibor

Mysty Kata képe

   Kedves Tibor !

               A tegeződést , ha te is elfogadod, megtiszeltetésnek veszem és köszönöm!

            Végül is  a szabályzat alapján a helyes érvekkel szemben nincs, nem is lehet kifogás, sem kibúvó! Ettől óvakodom is. Az olvasatomban a minőségjelzős szerkezetnek van az a stilisztikai szerepe, amiért a vers megszületett, és meg is fogalmaz a  halál felé egy vidámabb irányt! Engem a hitem, lelkem vezessen, az eszem, a tudásom, mint ,a test csak átmenet, kölcsönbe kaptam.

               Azért vigyázni fogok pusztuló agysejtjeimre, túl sokat egyszerre , egyidőben ne veszítsek el.Te meg Tibor csak szólíts meg ezután is, vedd célba "minden bűnömet"!Köszönetem az előzőekért ,és az elkövetkezendőkért is!                   

                                Üdv.-tel és szeretettel Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

vati képe

Kedves Kata! Akkor ezzel ezt a témát le is zárjuk, Neked van igazad, tehát nekem is abba az irányba kell terelnem a gondolataimat, amelyet itt megmutattál. Az új feladatig további szépeket!

Szeretettel! Tibor 

 

Varga Tibor

Hogy pillanatnyi kétség se legyen: azonos vagyok azzal a személlyel, aki itt néhány hónappal ezelőtt szerkesztő-féleség volt "weinberger" néven. Néhány mondatnyi észrevételt engedjetek meg azt követően, hogy szorgosan végigolvastam ennek a láthatóan népszerű rovatnak az eddigi történetét.

  1. Aki szakszerű véleményt kíván alkotni egy versről, annak a számára hasznos, ha pontosan, tévedéstől mentesen felismeri benne a szerzője által alkalmazott költői eszközöket. Azt is mondanám, hogy egy efféle "eszközleltár" összeállítása kötelezően elvégzendő feladata a szerkesztőnek. Még azt is hozzátenném, hogy nem haszontalan ezzel kezdeni (nem pedig a tartalommal), hiszen a felismerésük eligazíthat a tartalom pontosabb értelmezésében. Más kérdés, hogy megítélésem szerint - a pontosságra törekvő definíciók ellenére - nem mindig van igazán éles határ egyes ilyen eszközök (pl. hasonlat, szóláshasonlat, allegória, metafora) között. Ez tehát az egyik haszna a rovatnak.
     
  2. Az irodalmi célzatú szövegek elemzése, esetleg mások elemzésének olvasása során nem szabad szem elől téveszteni, hogy az elemző nagyon sokszor maga is irodalmár; ebből az következik, hogy az elemzése szükségszerűen szubjektív, bármennyire igyekszik is stabil, az "abszolút" objektivitást megcélzó vázra építeni az elemzést. Azt is megenegdem, hogy akármennyi ilyen "hibrid" elemzés készül is egy és ugyanarról az irodalmi szövegről, és valaki megkísérel belőlük "összeollózni" egy integráló jellegű "szuper-elemzést", az sem lesz kevésbé szubjektív, mint bármelyik egyedi kritika. A következtetésem mindebből az, hogy miközben megadjuk a tiszteletet minden - tárgyi tévedésektől mentes - elemzésnek, nyugodtan keletkezhetnek a szövegről egészében vagy részeiben eltérő gondolataink. Ha a rovat rámutat erre, az lehet a másik haszna.
     
  3. A fenti tárgyú "tisztán" irodalmi kérdésekhez, éppen az előbb kifejtettek miatt, sem most, sem a jövőben nem fogok hozzászólni, Annál inkéább a nyelvhelyességi felvetésekhez, amelyek megjelenését örömmel üdvözlöm. Hosszan lehetne beszélni arról, mennyire pocsék nemcsak az amatőr, de az érett, elismert versbeküldők - valamint ploitikusok, hírszerkesztők, televíziós feliratozók, stb. - helyesírása is, megdöbbentő "nagyvonalúsággal" özönítik a hibáktól hemzsegő szövegeiket ránk.

    A konkrét példákat illetően egyrészt az jut eszembe, hogy a korábbi, mindent egybeíró németes írásmód és a jelenleg kultivált, mindent különíró angolos írásmód bizony rajta hagyja a nyomát a szövegírási gyakorlatunkon. Kiemelve pedig az "elutasításra került" szófordulatot, annyit tennék hozzá, hogy valóban tetten érhető a ködösítés, a felelősség elhárításának szándéka, de azért szögezzük le: a jelenkori magyar nyelvből - kevés kivétellel - eltűnt nem is egyféle korábbi passzív igei szerkezet, amelyek korábban azért adottt esetben kisegíthették a célzottan ködösebben fogalmazót, vagy azt a személyt, aki passzív szerkezetekben bővelkedő idegen nyelvről fordít magyarra. Ebben az esetben az "elutasíttatott" igealak lehetne megfelelő, noha természetesen régiesnek tűnik.

M. Karácsonyi Bea képe

Jól áll a virág.

Oldalak