Konkrét adatoktól a regényig

                    Kui János

 Konkrét adatoktól a regényig

 

    1.  Értékes könyv hagyta el a nyomdát az elmúlt esztendő végén. Szerzője Katona Lajos, filozófia-pedagógia-történelem szakos tanár. Szülőfaluja, Sarmaság „regényét” írja meg benne. A cím legalábbis azt ígéri: (Sarmaság regénye, Color Print, Zilah 2014.).  Az előszóban finomítja: mégsem egészen regény a könyve, s azzal én is egyet értek. A műfaji jellemzőket nem találom a könyvben.

   2. Nem is a műfaji megjelöléssel óhajtok foglalkozni. A könyv tartalma fontos számomra.  Az pedig gazdag, színes, változatos.  A sarmasági helynevek és ragadványnevek bemutatása után anekdoták, gyermekjátékok, s a hétköznapok meg a történelem eseményei következnek. A záró bibliográfia meg arról tanúskodik, hogy alaposan tanulmányozta a szakirodalmat. Ehhez  hozzátenném, hogy Keresztes Renáta Sarmaság helyneveiről írt tanulmányát hiányolom.

   3. Ezek után hosszabban időzöm a könyv legigényesebb, tartalmi szempontból leggazdagabb fejezeténél. Milyennek mutatkozik Sarmaság helyneveinek és ragadványneveinek tükrében? Néhány adata, s az arra alapozott megállapítása nem pontos, illetve hiányos. Itt van mindjárt az egyik ilyen megfogalmazás: „ A falu lakossága, jó megközelítéssel, mintegy hatvan családnévvel rendelkezik”.  Nem egészen világos, hogy mit jelentenek a zárójelbe tett számok.  Úgy gondolom, hogy a legkisebb számot viselő azonos nevűek kapják a legtöbb ragadványnevet. Csak így tudják azonosítani, megkülönböztetni őket. Csak hozzávetőleges a családnevek száma, elmarad a valóságtól.  Adataim szerint -  melyek maguk sem teljesek -,  ez a szám százan is felül van, mintegy száznyolc. Ezek közül „legkedveltebb, leggyakoribb, így legmegterheltebb a Keresztes családnév”.(KUI, 2013. 150. l.).  Hogy a legtöbb azonos nevet viselők kapják a ragadványneveket, az természetes, hiszen csak úgy tudják azonosítani, megkülönböztetni őket.  Szerző szerint, Keresztes után a Dari  nevűek viselnek sok ragadványnevet.  A céduláim meg azt jelzik , hogy ez a név az első tízben sincs benne. Azt még megjegyezném itt, hogy az Ötvenkismázsás ragadványnév keletkezésének történetére az anekdoták között is lehetett volna utalni.

4. A továbbiakban Sarmaság helyneveinek leírásához kapcsolom néhány észrevételemet. A növényt megnevező szó helyesen sarma, képzős alakja sarmás. Részemről nem ajánlom a sárma, illetve a sármás alakokat.  Az –s melléknévképzőnek itt már főnévképző funkciója van: sarmával benőtt területet nevez meg.  A helynevek száma is több, mint ahányat közöl a könyv.

 5.  A Sarmaság helynév keletkezéséről az eddigi vélekedésekből idéz bőven a szerző.  Ezeknek nagy része azt fogadja el, hogy a név összetett sző. A sarma és a ság főnevek összetételéből keletkezett. Magam is egyet értettem ezzel a származtatással, mint ahogy Katona Lajos  idézi a Szilágysági hepehupa című riportkönyvből(Beke  György: Szilágysági hepehupa, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975,189-210. l.).  Ezen az állításon, a kérdést tanulmányozva, túljutottam. Jelenleg az a feltételezésem, hogy főnév és képző  húzódik meg a szóban.  Ugyanis KISS JENŐ  tanulmányába ezeket olvastam: „ Szóalkotással igen sok új szó keletkezett az ómagyar korban…a szóképzés volt a legtermékenyebb módja az új szavak alkotásának, az összetétel csak ez után következett a sorban(Kiss Jenő: A magyar nyelv, In A magyarságtudomány kézikönyve. Szerkesztette Kósa László, Akadémiai Kiadó, Budapest 1991). A képzővé válás folyamata az őskor végére befejeződött (l.im. u.o.). A Ság főnévképzővé vált a kor végére. A sarma főnévhez a –ság már, mint képző járult. Tehát a szerkezete T+ K (tő+képző). Feltételezésemet az is alátámasztja, hogy a falu neve a régi írásokban elég későn jelenik meg, először 1355-ben Sarmasagh alakban (vö. Kui im.).  Ismereteim szerint, ez idáig Horváth József fogadta el az állításomat.

   6. Minthogy Katona Lajos az előszóban megfogalmazta:- a bírálatot „köszönettel veszem”,merészkedtem elmondani  a véleményemet.

Cikkek: