Konkrét adatoktól a regényig
Kui János
Konkrét adatoktól a regényig
1. Értékes könyv hagyta el a nyomdát az elmúlt esztendő végén. Szerzője Katona Lajos, filozófia-pedagógia-történelem szakos tanár. Szülőfaluja, Sarmaság „regényét” írja meg benne. A cím legalábbis azt ígéri: (Sarmaság regénye, Color Print, Zilah 2014.). Az előszóban finomítja: mégsem egészen regény a könyve, s azzal én is egyet értek. A műfaji jellemzőket nem találom a könyvben.
2. Nem is a műfaji megjelöléssel óhajtok foglalkozni. A könyv tartalma fontos számomra. Az pedig gazdag, színes, változatos. A sarmasági helynevek és ragadványnevek bemutatása után anekdoták, gyermekjátékok, s a hétköznapok meg a történelem eseményei következnek. A záró bibliográfia meg arról tanúskodik, hogy alaposan tanulmányozta a szakirodalmat. Ehhez hozzátenném, hogy Keresztes Renáta Sarmaság helyneveiről írt tanulmányát hiányolom.
3. Ezek után hosszabban időzöm a könyv legigényesebb, tartalmi szempontból leggazdagabb fejezeténél. Milyennek mutatkozik Sarmaság helyneveinek és ragadványneveinek tükrében? Néhány adata, s az arra alapozott megállapítása nem pontos, illetve hiányos. Itt van mindjárt az egyik ilyen megfogalmazás: „ A falu lakossága, jó megközelítéssel, mintegy hatvan családnévvel rendelkezik”. Nem egészen világos, hogy mit jelentenek a zárójelbe tett számok. Úgy gondolom, hogy a legkisebb számot viselő azonos nevűek kapják a legtöbb ragadványnevet. Csak így tudják azonosítani, megkülönböztetni őket. Csak hozzávetőleges a családnevek száma, elmarad a valóságtól. Adataim szerint - melyek maguk sem teljesek -, ez a szám százan is felül van, mintegy száznyolc. Ezek közül „legkedveltebb, leggyakoribb, így legmegterheltebb a Keresztes családnév”.(KUI, 2013. 150. l.). Hogy a legtöbb azonos nevet viselők kapják a ragadványneveket, az természetes, hiszen csak úgy tudják azonosítani, megkülönböztetni őket. Szerző szerint, Keresztes után a Dari nevűek viselnek sok ragadványnevet. A céduláim meg azt jelzik , hogy ez a név az első tízben sincs benne. Azt még megjegyezném itt, hogy az Ötvenkismázsás ragadványnév keletkezésének történetére az anekdoták között is lehetett volna utalni.
4. A továbbiakban Sarmaság helyneveinek leírásához kapcsolom néhány észrevételemet. A növényt megnevező szó helyesen sarma, képzős alakja sarmás. Részemről nem ajánlom a sárma, illetve a sármás alakokat. Az –s melléknévképzőnek itt már főnévképző funkciója van: sarmával benőtt területet nevez meg. A helynevek száma is több, mint ahányat közöl a könyv.
5. A Sarmaság helynév keletkezéséről az eddigi vélekedésekből idéz bőven a szerző. Ezeknek nagy része azt fogadja el, hogy a név összetett sző. A sarma és a ság főnevek összetételéből keletkezett. Magam is egyet értettem ezzel a származtatással, mint ahogy Katona Lajos idézi a Szilágysági hepehupa című riportkönyvből(Beke György: Szilágysági hepehupa, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975,189-210. l.). Ezen az állításon, a kérdést tanulmányozva, túljutottam. Jelenleg az a feltételezésem, hogy főnév és képző húzódik meg a szóban. Ugyanis KISS JENŐ tanulmányába ezeket olvastam: „ Szóalkotással igen sok új szó keletkezett az ómagyar korban…a szóképzés volt a legtermékenyebb módja az új szavak alkotásának, az összetétel csak ez után következett a sorban(Kiss Jenő: A magyar nyelv, In A magyarságtudomány kézikönyve. Szerkesztette Kósa László, Akadémiai Kiadó, Budapest 1991). A képzővé válás folyamata az őskor végére befejeződött (l.im. u.o.). A Ság főnévképzővé vált a kor végére. A sarma főnévhez a –ság már, mint képző járult. Tehát a szerkezete T+ K (tő+képző). Feltételezésemet az is alátámasztja, hogy a falu neve a régi írásokban elég későn jelenik meg, először 1355-ben Sarmasagh alakban (vö. Kui im.). Ismereteim szerint, ez idáig Horváth József fogadta el az állításomat.
6. Minthogy Katona Lajos az előszóban megfogalmazta:- a bírálatot „köszönettel veszem”,- merészkedtem elmondani a véleményemet.