Őszfelen
Beküldte egyszeruen - 2024, szeptember 26 - 10:59
Nyár kies varázsa lassan révbe ér,
s fáknak színes lombja közt csapong az ősz.
Nap világa már csak fáradt, lomha csősz,
égi-földmezőkön foltos ködbe lép.
Kék kökény bogyója könnyed fagyra vár,
körte-, almafáknak ága meghajol,
szőlő fürtjein darázs cikázva zsong,
kincseit teríti mind a láthatár.
Fű csomóin harmat gyöngye hentereg,
békanép kiássa lassan rejtekét,
pókok árja fal zugába szerteszét
selymeit teríti egyre, csendesen.
Gyűrt papír levél-halom sajogva hull,
s tél ölén pihenni vágyva megfakul.
Hozzászólások
Csilla
2024, szeptember 26 - 14:04
Permalink
Nagyon szép a zárás, és az
Nagyon szép a zárás, és az egész vers könnyed, színes képei. Két-három rímpáron még lehetne csiszolgatni...
Örömmel olvastalak :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
egyszeruen
2024, szeptember 26 - 18:00
Permalink
Köszönöm szépen a
Köszönöm szépen a megszívlelendő véleményedet! :)