A parti fák alatt

 

A parti fák alatt a bús magány tanyáz,
a vén pad árva, hó takarja - ráfagyott,
 befedve, csendbe rejtve régi bánatot,
s jegekbe zárva láva-nyári éjszakát;
 
de várni oly nehéz, s az ember elmereng
- a szív, ha fáj, a színvilága megfakul -,
s ha álmodón a régi percbe visszahull,
a dallam újra cseng, a múltja feldereng.
 
Ne hidd a penge szélbe bújva harsogót
csodáld a szűzi csillogást a hó-subán ,
ne tűrd a jégvilágba mélyre hajszolót,
 
kivárva sorban áll a nyár a tél után
 akard a déli szélbe égve suttogót ,
s szitál a napsugár a fákra fény-puhán.

Hozzászólások

A hendekasyllabus kivételével érvényesek a versre a szonett hagyományos jellemzői. A tartalma furcsa hangulatot keltett bennem... talán a pergő jambuszok állnak ellentétben kissé a mondanivalóval... Nem tudom. De mindenképpen tetszik. Gratulálok!

Mysty Kata képe

 A parti fák - alatta bús magány tanyáz, -  Egy a betűt megszüntettem , a többit meg se próbálom! Nehéz lenne!

  Itt is gratulálok szeretettel! kata

-

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Remek vers, kedves Zsike!  :)

hzsike képe

Kedves István!

Szonettjeim  jelentősebb része, a klasszikus és modern verselés ötvözete. Nem ragaszkodom egyáltalán a "kőbe vésett", kötött formákhoz, szeretek kísérletezni, újítani. Ettől érzem "szabadnak" magam. 

Örülök, hogy elolvastad a versemet, köszönöm szépen, hogy kifejtetted a véleményedet. Annak is örülök, hogy tetszett.

Szeretettel fogadtalak itt is:Zsike:)

hzsike képe

Drága Katám!

Szívemből köszönöm a gratulációt, és a segítőszándékodat.

Nagy szeretettel fogadlak mindig:Zsike:)

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Feri. Örülök, hogy meglátogattál. Szeretettel fogadlak mindig: Zsike:)