Térdig hóban

A novemberrel érkeztem
furcsa csenddel, térdig hóban.
Anyám rőköl*, szívem retten...
Teremtőm szól: minden jól van.

Indultam parányin, pőrén,
homlokomon temérdek ránc...
Anyám fiatal lett, én vén.
Így kezdődik az Élet-tánc.

Nagyra szabtad a keresztet,
nyöszörögtem terhe alatt.
Ez a fátum földet renget,
gyenge hátam beleszakad.

Rajta csüngtem, hol meg húztam...
Milyen fából, hogy tákoltad?
Gyarapszik naponta súlyban,
holtában el sose korhad.

Hűtlen lettem, mint szeretőm,
odébb rúgtam: Én nem viszem!
Nélküle lesz több levegőm,
jobb, ha az út szélén pihen...

Keservek kútjába löktél,
nem hallották hegedűmet.
Bűnhődik, kit vezet öncél,
gyarló lelkem egyedül lett.

Visszafordultam sorsomért,
vettem újra a keresztet.
Enyém, bár nem testemre mért,
alatta még térdem reszket.

Uram, eléd most leteszem,
mezítelen vagyok újra.
Állok némán, egyenesen,
miként küldtél földi útra.

*rőköl: sír, zokog

Hozzászólások

Én régen olvastam ilyen jó verset itt... Gratulálok. Csak így tovább!


Edina kérésére egy szó módosult (még a felkerült vers is lehet még jobb) :)


Kedves Joe, köszönöm szépen a gratulációt, és az elismerést. Ti segítettetek hozzá, hogy idáig eljussak, amit szintén nagyon köszönök. 
 

A saját keresztünk mindig nehezebb, mint a másoké - hiszen azokat nem mi visszük... S ha megpróbálnánk cserélni, bizonyára visszasírnánk a sajátunkat. Gratulálok versedhez!

Köszönöm szépen a figyelmedet!

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Edina!

Nagyon tetszett, szép versed , örülök , hogy elolvashattam.

Szeretettel  Dyona

hzsike képe

Nagyon megérintett, csodálatos vers. Már többször is olvastam. Szeretettel voltam itt:Zsike:)

Köszönöm szépen, hogy itt jártál, drága Zsike!

Én köszönöm, hogy olvastál, Dyona:)

Vaskó Ági képe

Edina, versedet többször is elolvastam, a lelkemig ért. Ölel: Ági

Vaskó Ági

Bieber Mária képe

Nem először olvasom, de újra megérint. A jó versek sajátja ez, nem tud unalmassá válni. Szeretettel gratulálok.

 

 

Bieber Mária

(Hespera)