Lajtai Gábor: Szókimondó

Ha senki sem érzi, hogy mélyül a sorsod,
Senki se látja az égi jelet,
Csak mormolod egyre
A völgybe, a hegyre,
Mormolod egyre
A régi nevet.

Ha senki se kúszik utánad a porba,
Senki se súgja, hogy hinni lehet,
Csak dünnyögöd egyre
A hegyre, a völgybe,
Dünnyögöd egyre
A régi nevet.

Ha senki se kér ma a szív morajából,
Senki se szökne az égbe veled,
Csak suttogod egyre a
A földre, a mennybe,
Suttogod egyre
A régi nevet.

És mégis a tét felemelhet a porból,
Mégis a cél kijutott teneked,
És harsogod egyre
A mennybe, a földre,
Harsogod egyre
A régi nevet.

És mégis a gondba a hit beleépül,
Mégis a lélek az égre nevet,
És hirdeted egyre
A ködbe, a fénybe,
Hirdeted egyre
A régi nevet.

És mégis az álom az élet a szóban,
Mégis a társ, aki fogja kezed,
És boldogan írod
A fénnyel a ködbe,
Boldogan írod
A szót: Szeretet.

Hozzászólások

hubart képe

Remek vers! Gratulálok.:)

hzsike képe

Ragyogó vers, a kiérdemelt helyén!

Szeretettel gratulálok! ( Jó lett volna, a keresztneveden szólítani! )

Zsike :)

lnpeters képe

A Szerkesztőség nevében szeretettel gratulálok ehhez a remek vershez!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

vati képe

Új szerzőtársunk neve: Lajtai Gábor. Köszöntelek én is körünkben szeretettel! Varga Tibor

Varga Tibor

Köszönöm a dicsérő szavakat.
Örülök, hogy itt lehetek köztetek.
üdv: Gábor

Itt a másik, gratulálok!!

Gratulálok remekbe szabott versedhez!

lnpeters képe

Nagyszerű vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)