Így remél

Kis ágak lesnek ki tompa hó alól,
egyre csak nyersebb, csendesebb az élet.
Mordulást követel kint a kutyaól,
kanál csörgését bent a kávéskészlet.

S a Nép így remél: sótlan lesz az öröm,
egy szem cukorral édesebb a világ,
talán egy reggel az is visszaköszön,
kinek nyelvén múltnak szégyene rág

felbecsült parancsra halkult igazat,
s nem keseredik meg a kenyérfalat
korán, kaszáktól riadt búzaszemen.

Pedig tudja, míg jelennel átkozott:
kevés siratni, temetni múltat ott,
hol a könnyekből cifrább Isten terem.