Akire örökké várnék

 
A Nap már nem vetít szobám falára,
sejtelmesen mozgó, furcsa sávokat.
Kertembe az ősz még ma  belátogat,
s egy tücsök rázendít hősi dalára.
 
Alig hallhatóan ketyeg az óra,
csak aprókat moccan édes álmában.
Holdanyánk arca oly bájos, ártatlan,
s csendesen belelép az égi tóba.
 
Ablakon bekúszó éjjeli árnyék,
kedvenc fotelembe fészkeli magát.
Elképzelt kedvesem saját csillagát
keresem, akire örökké várnék.
 

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Erzsike!

Szeretettel gratulálok Szerkesztőségünk nevében, versed Parnasszusra kerüléséhez.

Zsike :)

Csilla képe

Szép, csendes, halkan kúszó árnyak, sorok..., tetszett. Gratulálok!

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike!

Köszönöm szépen.

Erzsike

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Köszönöm, hogy olvastad.

Erzsike

Balla Zsuzsanna képe

Sejtelmes és titokzatos verset írtál! Gratulálok hozzá!

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsuzsi!

Köszönöm szépen, lehetne jobb is...

Erzsike

lnpeters képe

Micsoda képrendszer! Micsoda szép, veretes versbeszéd! Szeretettel gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Laci!

Megtisztelő, hogy így vélekedsz a versről, örömömre szolgál, igyekezem a hagyományainkhoz méltón írni verset, az a három rímpár csorbítja, sajnos...

Erzsike