Batyuba kötve múltam
Beküldte Márkus László - 2015, október 14 - 17:55
Összesöpörtem és batyuba kötöttem
múltam emlékeit.
Bár tiritarka darabkái
nem foglaltak sok helyet,
de kísérteni visszajártak.
Nincs rájuk már semmi szükség.
Új selyemzsinórt
fontak nekem a Párkák,
mely mesés ugyan
és csöppet sem szoros,
de mégis megszabja létemet.
Elmúlt napok, órák és percek
már hasztalan kiáltoznak batyumból,
jelenembe vissza nem térhetnek,
miként új bort sem lehet
szőlőszemekbe tölteni.
Mégsem érzek teljes feloldozást.
Lelkem pocsolyájában most is
zavaros üledék tocsog
s elmém még nem lát
letisztult holnapot...
Hozzászólások
Mysty Kata
2015, október 14 - 17:56
Permalink
Szeretettel gratulálok versed
Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez szerkesztőségünk nevében!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"