Vízió
Beküldte Márkus László - 2015, október 14 - 17:47
Lelkem prizmája elemeire bontva
vetíti ki lényem rezdüléseit.
Feltárta jövőm apró szegmenseit,
ahol rőt szakállú manók sündörögnek,
pici szegekkel cimkéket ütnek fel
homloklebenyemre, mágikus szavakat
mormolnak szüntelen, meg nem állva.
Sikoltani sem tudok, rőt szemű gébics
tövissel öltögeti cserepes ajkaim,
sóhajnak sem hagyva helyet,
és poros csilléjükben sötét alagútba tolnak,
mely végén az áldott fényt hatalmas,
csuklyás alak töri meg hirtelen.
Csorba kaszája szorgalmát mutatja.
Dermesztő hideg járja át csontjaim.
Csilingelésre ébredek, hajnalodik...
Hozzászólások
Mysty Kata
2015, október 14 - 17:57
Permalink
Szeretettel gratulálok versed
Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez szerkesztőségünk nevében!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"