Mondjátok meg
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, november 6 - 23:09
Mondjátok meg énnekem, mit tegyek,
hogy ne halljam soha többé már
a haldokló Föld gyötrő sikolyát?
Mondjátok, hogy szabadítsam ki
az éjszaka kormos ráncaiban
sínylődő, még érző szíveket?
És hogy szakítsam szét gyenge kézzel
a sötétség feszes hálóját,
amelyben a világunk vergődik?
Hozzászólások
Mysty Kata
2015, november 7 - 00:23
Permalink
Gratulálunk című versed
Gratulálunk című versed Parnasszusra kerüléséhez!A szerkesztőségünk nevében Kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Nagygyörgy Erzsébet
2015, november 7 - 09:36
Permalink
Kedves Kata! Köszönöm
Kedves Kata!
Köszönöm szépen.
Erzsike
Haász Irén
2015, november 7 - 15:24
Permalink
Szeretettel olvastam versed,
Szeretettel olvastam versed, kedves Erzsike. Az embert sokszor feszíti a tennivágyás, ha a jövő félelmeire gondol, és nemigen tehet ellene semmit...
Csilla
2015, november 7 - 17:55
Permalink
Én úgy gondolom, hogy mindig
Én úgy gondolom, hogy mindig és mindenkinek van/lenne mit tennie. Örülök, hogy ismét olvashattam versedet, kérdéseidet. :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/