Ébredés

 
Mindig megriad, érzem, s lázzal perzsel a lelkem,
hozzád röppen, ráül rabnak Holdviolára.
Nézlek, s álmodom. Élek lényed lángsugarával.
Fátyol a szemre igézőn, ábránd hajnali órán.
Hallom, cirpel a csend, majd rám füzi gyönggyel a harmat.
Nyúlik az ággyal, fázik a paplan, s álmodik éppen.
Fájón ébreszt, élem a szépet, rab ma a szívem.

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Barna!

Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez  Szerkesztőségünk nevében.

Zsike :)

hubart képe

Gratulálok hexametereidhez!

Csilla képe

Jó volt olvasni ritmusos, szép ébredésedet.  :)