Évszakok

 
 
Forog az idő kereke egyre gyorsabban,
- gyermek voltál nemrég, kacagtál az égre
rácsodálkozva a tűnő messzeségre,
kialvó gyertyaláng, melynek fénye lobban.
 
Úgy múlt el tőled a gondtalan gyermekkor,
ezer apró öröm, viháncoló játék,
szerelmek és csókok, mézédes ajándék, 
győzöd majd erővel,  azt hitted még ekkor. 
 
De ma már jól tudod: elrohan az élet,
minden esztendővel, megújult tavasszal, 
szomorúság után nevetve vigasztal
eléd varázsolva megannyi szépséget.
 
Dermesztő tél után a tavasz melegét,
az évszakok csendes, múló változásán
elröppent életünk fájó vallomását
- emlékét a nyárnak, az ősznek kék egét.
 
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

Kedves János!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!