A HÓNAP VERSE: 2017. ÁPRILIS

Varga Tibor

Mi ketten egy

 

Tükörbe nézek, te nézel vissza rám.

Két csillagodban ott vagyok.

Létemnek aranyló alkonyán

úgy leltem magamra benned,

mint hangjegyekre a dalok.

Mint mikor harangok énekelnek,

torkomból úgy szólal szavad,

s míg vélem itt e földön élsz,

nélküled nem vagyok egész,

nélkülem nem lehetsz magad.

 

Nem élt, s él a világban olyan költő, aki ne énekelte volna meg a szerelem, az eggyé tartozás élményét. Azt az érzést, amit egy másik ember lobbantott fel benne, legyen az:

 

-         hirtelen fellángolás szülte élmény,

-         a régóta biztos kapcsolat mély élménye,

-         egy jelenség kiváltotta-felidézte élmény,

-         vagy csupán a vágyakozás átélni azt.

 

Csak néhány gyöngyszem a magyar irodalomból:

 

„Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak. „

(József Attila: Óda)

vagy

„Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.”

(Radnóti Miklós: Tétova óda)

vagy

„És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg, 
Mint zsibbadt erek útjain a vér, 
A földi érzés: mennyire szeretlek!”

(Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú)

 

Ezen versek mindegyike vallomás a szerelemről, a két ember közti kapcsolat fenségességéről, az emberi lét legcsodálatosabb, a személyiséget minden elemében befolyásoló, alakító érzéséről.

 

Varga Tibor versében is két ember egymásra találásának, egymásra hatásának mélységei tárulnak fel, és mégis, valahogy másként ragadja meg.

Akár Károlyi Amy:

"Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép vagyok és egyetlen.
És ilyen tükröm nem lesz több egy sem,
sokáig elidőztem a szemedben."
(Károlyi Amy)
 

Varga Tibor sem a „szeretlek” szó kiejtésével, hanem a belülről kifelé sugárzó eggyé válással fejezi ki, mit jelent számára a másik.

 

A vers a maga rövidségével, egyszerűségével, de ünnepélyességével hihetetlen mélységeket tár fel, s repít az összetartozás éteri magasságába.

 

Tehát a vers rövid, hiszen csak tizenkét sor: lehet ilyen röviden kifejezni azt a sorsokat eldöntő élményt? Igen, a szerző bebizonyítja, lehet. A vers végére elér a magasságokig – a toronyba.

 

A vers egyszerű, hiszen semmiféle túldíszített szóhasználat nem található benne: lehet akkor az egyszerű szavakkal mélységet-magasságot kifejező képeket alkotni? Igen, a költő ezt is bebizonyítja. Az érzés komoly mélységére helyezve a súlyt alkotja meg a költői képeket, nem a szavak elsődleges jelentésére, cifraságára épít.

 

A vers ünnepélyes, hiszen a megalkotott költői képek egymásutánja szinte ódai.

 

A költő nem tagolja strófákra művét, minek is, hiszen az egyetlen kép kifejtése ünnepélyes hangon: a társban, a társ által magára talált ember vallomása, aki ezáltal a társat is kiteljesíti.

 

MI KETTEN EGY, a cím egyértelműen kifejezi az olvasónak, milyen érzés átélője lehet a költemény által.

A költői én, s a szeretett lény csak együtt alkotják a teljest, az egészet.

Ez az összetartozás azonban nem egymásmellettiség, a két ember olyan mély hatással van egymásra, hogy már egyet alkot, s csak egymással létezik ez a hatás:

 

         „Tükörbe nézek, te nézel vissza rám.”

 

         „torkomból úgy szólal szavad,”

 

sorok egyértelmű bizonyítékai, s a végső konklúzió:

 

         „nélküled nem vagyok egész,

         nélkülem nem lehetsz magad.”

 

A költői ént, a költőt azonban ez az eggyé tartozás alakította is, formálta. A másik szemével láthatja magát, olyan tulajdonságokat fedezhet így fel magában, amelyek csak egy másik, érzelmileg kötődő lény által fejeződhetnek ki.

 

„Tükörbe nézek, te nézel vissza rám.

Két csillagodban ott vagyok.”

 

Magamat nézve téged látlak, de általad látom magam – fejezi ki e sorokkal.

A szem csodálatos metaforájával – csillagod – nem csupán azt fejezi ki, milyen a szeretett lény tekintete, hanem a maga „fényesedését”, pozitív emberi tulajdonságait is felfedezhette.

 

Mitől oly értékes, olyan mély ez a kapcsolat? A költői én ezt az élményt nem ifjúi lángolásként kapta, élte meg, hanem már idősebb korban. Akkor kapott az élettől ilyen ajándékot, mikor már le is mondott róla. Magára találhatott e kapcsolat-összetartozás következményeként.

 

Idősebb férfiként:                   „Létemnek aranyló alkonyán”                   még alkotni, adni vágytam  –  fejezi ki a sorral. Ez nem a már mindent feladó öregkor, ez az emberi lét még „aranyló”, szeretni–alkotni–adni vágyó, aktív korszaka, s most meg is kapta az élettől a lehetőséget.

 

A következő két hasonlat ezt a kiteljesedést osztja meg velünk:

 

         „úgy leltem magamra benned,

         mint hangjegyekre a dalok.

         Mint mikor harangok énekelnek,

         torkomból úgy szólal szavad,”

 

A kiteljesedés mellett a személyiség alakulása is hangot kap, mert a költő szavai már kifejezik a másik véleményét is, mely megegyező a magáéval, hiszen már magáénak vallja – torkomból szól szavad.

A „hangos”, „zenélő” kifejezések: hangjegyek–dalok–harangok a költői én magára találását, felszabadulását, örömét tükrözik. Cseng-bong, messzire hallik, megrezegteti az emberi bensőt – éreztetik, tudatják az olvasóval.

A „harangok énekelnek” megszemélyesítéssel is erősíti: nem a gyász hangjait bongják - mert akkor is szólnak a harangok -, hanem mint a feltámadás örömét zengik.

 

S hogy megmaradhat-e, örökre szóló-e ez az egymást kiteljesítő kapcsolat, mely annyi örömet és életkedvet adott? Nem tudhatjuk, mert ott a behatároló „míg”. Mégis érezzük, örök nyomot hagy, mert súlya óriási:

 

         „s míg vélem itt e földön élsz,

         nélküled nem vagyok egész,

         nélkülem nem lehetsz magad.”

 

Varga Tibor verse a magyar költészet gyöngyszeme kell, hogy legyen. Mindent, de mindent magában hordoz, amivel egy költeménynek rendelkeznie kell.

 

Készítette: Szepesi Zsuzsanna

 

 

Hozzászólások

lnpeters képe

Kitűnő választás, remek elemzés!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Szeretetteli gratulációm kedves Zsuzsa és Tibor! Igen, a legmélyebbről jövő érzések mindig egyszerűen szólalnak meg. 

 

hzsike képe

Szeretettel gratulálok a versválasztáshoz, kedves Zsuzsi, és a remek műértékeléshez is. Tibor gyönyörű verse engem is magával vitt, mélyen megérintett. Igazi versélmény volt. A Tied pedig, gondos munka, igényes elemzés.

Ölelésem ma is:Zsike :)

Szepesi Zsuzsanna képe

Köszönöm értékes elismerő szavaitokat!

Szepesi Zsuzsanna

Judit képe

Gratulálok a szép vershez és az értő elemzéshez! :-)


Szepesi Zsuzsanna képe

Köszönöm, Juditka!

Szepesi Zsuzsanna

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsuzsi!

Tibornak e remek versét én is örömmel olvastam, kíváló elemzésés vers.

Erzsike

Szepesi Zsuzsanna képe

Köszönöm, Erzsike!

Szepesi Zsuzsanna

Mysty Kata képe

Tömör Szép a Vers, és remek az elemzés!

Gratulálok Mindkettőtöknek szeretettel!Kata

 

 

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Jó választás, remek elemzés. Mindkettőtöknek gratulálok! 

Oldalak