Ha szeretnél

 
Ha szeretnél, ólomkatonám lennél.
Rendíthetetlen, akit csatornavíz
tőlem el nem mos, szám íve volna híd
minden telt meder fölött, míg nem lesz tél.
 
Ha szeretnél, ezüstöddel hullanál
rám, s én magamba szívnálak, mint jó mag,
hogy még tavasz előtt kivirágoztass
a felénk járónak. Volnék ingaszál,
 
karcsú derékkal fukar időnk végén
karodba szakadnék, te különc fémlény.
Ha szeretnél, benned lehetnék atom,
 
kék lánggá nőve mérgeznénk magunkat
- mikor az élet nekünk már megunt pad -
úgy háromszázhuszonhét és fél fokon.

Hozzászólások

hzsike képe

Szerkesztőségünk nevében nagy szeretettel gratulálok gyönyörű versed Parnasszusra kerüléséhez.

Ölellek. Zsike :)

Haász Irén képe

Friss, új hangon írt versedhez szeretettel gratulálok.

Juci képe

Kifejező, nagyon jó a versed. Remek jelzőket használsz! 

Blank Judit