Illatod

 
Siess, ha tudsz, amíg várlak,
s téged hívnak a hangszálak,
réztrónusú őszi napon
körbefonna lángalakom.
 
Fél álmomat, fél életem
hintáztatod bilincseken,
ha leülsz a közös padra,
ráismersz-e önmagadra?
 
Gőgös fővel sose jártam,
szemlesütve – hajlott hátam,
mint hófejű gyöngyvirágok,
illatodra úgy vigyázok.
 

Hozzászólások

hzsike képe

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok gyönyörű versed Parnasszusra kerüléséhez.

Ölellek: Zsike :)

Juci képe

Kifejező, nagyon jól megírt vers. Gratulálok szeretettel!

Blank Judit