Zuhanás
Beküldte titus56 - 2018, január 14 - 14:15
Zuhanás
Át úgy zuhan lelkünk a hallgatásba,
miként karunkba kedvesünk zuhan,
és a végtelen legmélyére ásva
feloldódik az örök alkuban.
Se kezdete, se elvárt vége nincsen,
csendjeinkre hangtalan csodát hoz,
földi magunkból kitaszít majd Isten,
nincs jogunk egy még méltóbb halálhoz.
Hozzászólások
Haász Irén
2018, január 14 - 17:11
Permalink
Elgondolkodtató vers, nekem
Elgondolkodtató vers, nekem minden bizonnyal...!
Mysty Kata
2018, január 17 - 12:46
Permalink
Osztozom ebben...nincs jogunk
Osztozom ebben...nincs jogunk!
Gratulálok remek - azonosulási lehetőség számomra -a vers gondolata!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Csilla
2018, január 20 - 17:20
Permalink
Nekem se bomlott ki elsőre a
Nekem se bomlott ki elsőre a vers, valószínű az "örök alku" zavart meg. Nézőpont kérdése, hogy kitaszít vagy kiment. :-) Remek vers, gratulálok!
https://rukkola.hu/termek/versek-egi-pasztorok/