A reménytelenséghez

Beküldte Csilla - 2018, január 19 - 17:24
 
Te birtokolni vágysz, bús szörnyeteg,
s az éhedtől magam ne védeném?
Az álmokat, hogy meg ne szökjenek,
elásod ott, a föld sötét felén.
 
Mégis nevelsz, hiszen tőled tudom,
hogy többé már sosem hazudhatok, 
reménnyé érnek s visznek vállukon
a fájdalomtól fellazult napok.
 
Mint könnyű pára ring a felszínen
a fényen át kipergetett zsivaj,
szabaddá válik, dallá, s elhiszem,
hogy szép az élet, nincsen semmi baj.
 
 

Hozzászólások

Juci képe

Juci

2018, január 19 - 23:30

Kedves Csilla! Nagyon szép a versed! A reménytelenség és a remény mindig egymást váltják. Mint a nappalok az éjszakákat. 

Blank Judit

Csilla képe

Csilla

2018, január 20 - 16:41

Köszönöm a figyelmedet és a kedves szavaidat, Juci vagy Judit? Hogy szólíthatlak?:) Tetszik a hasonlatod, azt mondod, hogy egyik sincs a másik nélkül?

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Juci képe

Juci

2018, január 19 - 23:31

Kedves Csilla! Nagyon szép a versed! A reménytelenség és a remény mindig egymást váltják. Mint a nappalok az éjszakákat. 

Blank Judit

Juci képe

Juci

2018, január 19 - 23:31

Kedves Csilla! Nagyon szép a versed! A reménytelenség és a remény mindig egymást váltják. Mint a nappalok az éjszakákat. 

Blank Judit