Könyvajánló

Március második felében a Litera-Túra Művészeti Kiadó gondozásában megjelenik első verseskötetem, és az a megtiszteltetés ért, hogy Király Gábor, kedvenc költőm írt bele ajánlót.
 
Utazás a máglya körül
 
E kötetben száznál is több vers szerepel. De ténylegesen 44-el kevesebb mint amennyit a tartalomjegyzék felsorol, mert az első 45 egyetlen vers, ha a címeket kivennénk belőle, s sorszámmal helyettesítenénk, látnánk, hogy bár a forma, a ritmus, a rímképlet eltérő, azért csak ugyanannak a melankóliának, szerelemnek, veszteségnek látjuk újabb és újabb arcát. Ennyiben persze nem egyetlen vers, de ki törődik az ilyen finom distinkciókkal, ha ami a versek mögött van, ami gyötri és ihleti a szerzőt, ugyanaz a múzsa, bár minden alkalommal alakot vált, máshonnan esik rá a fény, másképpen keményednek meg arcán az árnyékok.
 
Cs. Nagy László nem akar bravúrokat, nem néz a végtelenbe, csak versel, belülről, néha meg-megbotolva, de mindig tűzzel. Nem. Nem is tűzzel, hanem parázzsal, ez sokkal jobban illik ehhez a versfolyamhoz, a hatalmas máglya, melyre emlékezik, a bömbölő lángok és az éjszakát eltüntető fénykavargás mintegy esszenciálisan mutatkoznak meg ebben az óriási zsarátnok-halomban, ahol minden verse egy-egy göcsörtös, kemény fa utolsó, még izzó boga, melyből a költő elképesztően precízen mutatja ki az egykor sarjadó, léttel telt, élő entitást. 
 
Majd következnek a szonettek, melyek sorában is, ahol bár erővel törne ki a beroskadt máglya fény- és bűvköréből, ott rejteznek a szétrobbant, s a környéket beterítő szikrák, s ha el is táncol a sötétség felé, viszi magával a fényt, nem általában, hanem precízen ezt a fényt, s aztán végre-végre maga mögött hagyja az elhamvadt tüzet, a világban körbenézve keresi a kiutat, látná, s néha látja is meg a szépet az önmagát felemésztő civilizáció romjai alatt azokban a tartópillérekben, melyeknek eredendő romlása jelezte előre az építmény halandóságát, összeomlása bizonyosságát, de megleli a szépség és a szabadság hajtásainak minden romok felett való megjelenését is, hirdetve, hogy annak gyökerei mélyebbek az emberben, mint ahová a romlott civilizáció alapjai lenyúlnak. És felkeresi, megsímogatja ezeket a hajtásokat, szeretettel, tisztelettel.
 
Aztán végre feljön a Nap, a játék és muzsika ideje, elhagyva mindent ami komor és árnyékos, villódzik és pörög a csoda búgócsiga, színeii perdülnek, rímei kattognak, kacagnak, de ez csak közjáték, a költő erről a tarka rétről a világ ténykomorságának felhőkarcolói közé keveredik, s Istent keresve újra csak a máglya emlékét őrző tisztásra ér, s hozza magával végre önmagát, a gyerek, a kölök, az ifjú Cs. Nagyot is, és még ép, erős ágaival éleszti újra a tüzet, s nézi benne a maga mai, csillogó szellemét.
 
Király Gábor
 

Hozzászólások

Csilla képe

Ünnepi hír! Végre! :) Szeretettel gratulálok, Titus!

 

titus56 képe

Grága vagy Csilla, nagyon köszönöm.

Mysty Kata képe

Köszönjük, hogy az örömödet megosztottad velünk! Nagyon nagy szeretettel gratulálok én is!

Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

titus56 képe

Nagyon köszönöm Kata.

hzsike képe

Szeretettel gratulálok itt is, a megjelenő Kötetedhez, drága Laci.

További sikereket, és sok örömöt kívánok.

Zsike :)

titus56 képe

Zsike drága nagyon köszönöm.

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Laci!

Gratulálok.

Erzsike

titus56 képe

Nagyon köszönöm.

Haász Irén képe

Kedves Laci, nagy szeretettel gratulálok!

titus56 képe

Nagyön köszönöm.

lnpeters képe

Szeretettel gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)