A gyerek

 
Gyerek, ki jó szülőjét hátrahagyva
mereng az apró csillagokra fel,
dalolni vágy, de sápadt cérnahangja
nyugalmas ritmust csak nyafogva lel.
 
Hová sietsz a lágy, varázsos ölből,
szaladni túl az Óperencián?
Ott kint az ostobák haragja bömböl,
s te gyöngeség, törékeny encián,
 
úgy nyílj, lassacskán, sziklaszirt mohákon
világosságra is fogékonyan,
mint csendbe ágyazódott büszke álom,
 
felvértezetten megtudod, hogyan.
Nem lesz hatalmasság, ki néked ártson,
a kint, a bent, meglátod, épp olyan.
 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Csupa szépséget olvastam ma, ez is az!

 

hzsike képe

Nekem is a jóleső szépség, és a gondos vers fogalma jutottak eszembe.

Szeretettel gratulálok szép szonettedhez, Csillám. :)

Csilla képe

Irénke, Zsike! Köszönöm szépen! :)

 

hubart képe

Nagyon szeretem  ezt a versedet is, Csila! Te aztán érted a csíziót!

Csilla képe

Örülök a véleményednek, köszönöm, kedves Feri!

 

Z.Konkoly Juci képe

Kedves Csilla!
Szeretettel oolvastam szép szonettedet! Gratulálok!

Csilla képe

Köszönöm szépen, kedves Jutka! Örülök, hogy szántál rá az idődből!

 

 

lnpeters képe

Szépséges női szonett!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Köszönöm szépen! Örülök a figyelmednek, kedves Laci!

 

Nagyon szép, vittek magukkal soraid. :)