Böjtelő havában

 
Havazik, s én kihűlt helyed nézem, apám.
Böjtelő havában hagytál itt, de végleg.
Fölöttem köröz a hollószemű magány,
már nem könnyezek, csak cseppenként elvérzek.
 
Úgy érzem, visszatérsz egyszer, megkönyörülsz
gyermeki lelkemen, mely várna még téged.
Azt képzelem, most is a foteledben ülsz,
s angyalod körötted lábujjhegyen lépked. 
 
 

Hozzászólások

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

 

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Köszönöm szépen az értékelést.

Erzsike