Napkelte

 
Ma itt járt az égi vándor,
ablakomon benézett,
úgy csodáltam, milyen jámbor,
s gondolatom emésztett:
 
mit hozhatott vajon nekem?
Ősnapkelte! A remény
vagy a mámor, mi megterem
rajtad, s azzal jössz felém?
 
Nyughatatlan szívem belül
ébredéskor téged lát,
míg a lelkem feléd repül
csalódások fényén át.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok remek versedhez és a megérdemelt helyezéshez!