Fényhinta

 
A fák alatt, a gyep felett
sugárkötélen lengenek
ezüstös sárga fénypihék,
bujkál közöttük némi kék.
 
Karöltve minden táncra kel,
előre-hátra, néha fel,
akár a hinta, lengenek
a fák alatt, a gyep felett.
 
Magam mögött a semmi fáj,
a mozdulatlan, messzi táj,
ahogy körötte szétreped
a ringatózó képzelet.
 
Csak állok, mint a nyársorok,
a fényre árnyam ráforog,
s a hártyavékony égen át
lenéz az Isten, mégse lát.
 

Hozzászólások

hzsike képe

Gyönyörűség volt olvasni, ringatózni, lengedezni, a szépséges soraid között. Csodás ritmus, remek rímek.

Kitűnő vers.

Ölellek, Csillám :)

Csilla képe

:) Örülök, hogy olvastad és, hogy így gondolod, Zsikém. Köszönöm. 

 

hubart képe

Jaj, de szép,  teljesen elandalított ez a "ringatózó képzelet"! Gratulálok újabb remekedhez, kedves Csilla!:) 

Csilla képe

Köszönöm, kedves Ferkó! :) 

 

 

Haász Irén képe

Újabb gyönyörűség...!

Teljes szívből gratulálok!

Csilla képe

Nem számítottam rá, hogy így fogadjátok. Neked is köszönöm, Irénke!

 

lnpeters képe

Forma és tartalom remek, helyenként merész együttes játéka. Miniatűr remekmű!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Zene füleimnek a véleményed! Köszönöm, Laci!