Csendkirály

 
Nem szólok rosszat már, ígérem,
mindaz, mi múlik, haljon halkan
hanyatt a fűben, úgy mint régen,
kivérző, lassú alkonyatban.
 
Így várlak most is, tág e börtön,
lehetnél szívem csendkirálya,
mutatnám, nézd csak, nézd a bőröm:
fázom, remélem nem hiába.
 
Elrejtem arcom, hogy ne érezd
fényét, s ha nem jössz, más se lássa.
Tudom, még egyszer majd felébreszt
dohányfüst-ujjad simítása.
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Beleborzongtam, oly gyönyörű...

Az elnyújtott szótagok, és a kilences sorok, csodálatos dallamot és melankolikus hangulatot kölcsönöznek a versnek. Kitűnő rímekkel dolgoztál.

Nekem ez a ("csúcs") VERS!

Ölellek, Csillám.

Csilla képe

Örömmel hallom, hogy tetszik. Ölellek én is, és sok sikert a mai könyvbemutatódhoz, kedves Zsikém! :)

 

Mysty Kata képe

Minden versed, ez is zseniális,
elismerem, de nem ismételgetem.
Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Haász Irén képe

Gratulálok, most is...!

Csilla képe

Kata és Irénke, köszönöm szépen!

 

lnpeters képe

Fantasztikus vers! Köszönöm az élményt!!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Örömmel hallom! Köszönöm a figyelmedet!

 

hubart képe

Nagyon tetszik ez a versed is, kedves Csilla! Gratulálok! :) 

Csilla képe