Vénusz hintája
Beküldte Sztancsik Éva - 2019, január 8 - 19:39
Hintázik az ágon az Esthajnalcsillag,
(Vajon mitől boldog ily fagyos reggelen?)
vakítón csillámos, angyalfényű silbak
vigyázza egünket felhőtlen, fesztelen.
Szemébe ha nézek, jaj, oly sokat látok...
eszembe juttatja a megtett utamat -
tükrében múltidőt nevetek és fájok,
gyatrán villannak fel kiégett sugarak.
Egy halvány parázsra rátelepszik lelkem,
(már nem éget, nem szúr, csak néha pislákol)
hamujában mélyen érzésgyermek rebben,
felnőni nem hagyott rejtelmem istápol.
Támaszom e semmi, gyámoltalan álom,
s kacsint felém Vénusz ág-bogas hintáján -
mellé kéne ülni, szállni csillag-szánon,
siklani valami ismeretlen pályán.
(2018. december)
Hozzászólások
hubart
2019, január 9 - 17:53
Permalink
Versed az én fantáziámat is
Nagyon szép a versed, az én fantáziámat is megmozgatta :)
Sztancsik Éva
2019, január 10 - 19:01
Permalink
Igen, olvastam a "fantáziádat
Igen, olvastam a "fantáziádat"...:) Nagyon jó, köszönöm szépen.