Engedet

 
Állt még ott egy hajó... az is tova úszott.
Halkabb lett a móló, nem annyira zsúfolt.
Sirály-röppenések tördelték a csendet,
éjente hallgattam a dobbanást benned.
 
Itt maradtunk ketten a madarak között,
mellőlünk az élet hullámokban szökött.
Moha-ette kőtömb zöldell már a vízben,
hogy a szürkeségen némileg szépítsen.
 
.....
 
S belegázolok most a jéghideg tóba,
(felettem hangosan ketyegő Nagyóra)
szétázott vágyaim hamisan valósak...
Intek hát végül az utolsó hajónak.
 
(2019. február)

Hozzászólások

Szép. A címe vonzott, hogy elolvassam. :)

Sztancsik Éva képe

Köszönöm szépen, kedves Zsuzsám. :)

hubart képe

 Remek párhuzam a tovatűnt valóság és az emlékezés közott. Rövid, de erős vers, teljesen át tudtam érezni. Szeretettel gratulálok!  :) 

Sztancsik Éva képe

Örülök, hogy itt jártál, Feri. Köszönöm szépen a véleményed. :)

Haász Irén képe

Nagyon szép, lírai!

Sztancsik Éva képe

Drága Irénke! Szeretettel köszönöm hozzászólásodat. Ölellek.