Elhagyott tanya

Elhagyott tanyára vitt kíváncsi lábam, 
Szalonta környékén, Arany vélt nyomában.
A kedvem az úton pittyegett, majd pangott, 
nem láttam kinyílni egyetlen pitypangot.
Hideg, kormos felhők úsztak fenn az égen, 
ilyen silány tavasz nem volt erre régen. 
 
A madár sem dalolt, elment tán a kedve, 
a nagy kerti kapu is be volt rekedve,
hogy kiakasztottam a vakrozsdás horgot, 
beköszöntésemre kenetlen nyikorgott. 
Az emlék, reméltem, örömömre lesz tán, 
de romlás tenyészett tetőn, falon, deszkán. 
 
A kút bádogvödre, lám, lyukas és csorba, 
 elvásott kölönce lelóg a bokorba.
A fűben a szelek bús bukfencet hánynak, 
hódolva egy madárijesztő leánynak,
aki szégyenszemre szűzpártában maradt, 
örökké siratva sok-sok régi nyarat. 
 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Érezhető, láttató képekkel írtad meg a verset, tetszett.

Erzsike

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Erzsike! 

 

Csilla képe

Tényleg Arany nyomdokain lépdeltél. Olvastam volna még tovább. :-)

 

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Csilla! :) 

 

Haász Irén képe

Jó kis útleírás, nagyon "Aranyos".

hubart képe

Köszönöm szépen, Irénke, drága! 

 

lnpeters képe

Köszönöm, Ferikém! Időnként nagyon szép élmény végre jó felező tizenketteseket olvasni...

Ezt a versedet nagyon megszerettem!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Én köszönöm, Lacikám!