Tájkép patakkal

 
A fű a parton már csinosra fésült,
napfény csorog rá lassan, mint a méz.
A lócaszélre loncok selyme szédült,
s felsír alatta néhány nyírfaléc.
 
Madár visít a messzi-messzi égen,
a szél kifeslett bábokat sodor,
delet kongatnak, még sincs senki ébren,
álmot mesél egy lomha vízfodor.
 
Elringat, ringat csendje hűvösében,
a zsenge földre gyöngyöket gurít,
a kis patak fölött, csakúgy, mint régen,
mélázva áll a görbe hátú híd.
 
 

Hozzászólások

hubart képe

Versed egyszerre jeleníti meg a nyári nap mozgalmasságát és csendes nyugalmát. Jó volt elidőzni ebben a kettősségben! :) 

Csilla képe

Köszönöm, hogy olvastad és írtál! Nem érzékeltem ezt a kettősséget, illetve a kettő valahogy együtt jár... : )

 

Haász Irén képe

Gyönyörű tájkép.

Csilla képe
lnpeters képe

Remekbe szabott lírai pillanatfelvétel!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Köszönöm szépen a figyelmedet!

 

hzsike képe

Gyönyörű, élményt adó vers. Szeretettel gratulálok, Csillám. :)

Csilla képe

Örülök, ha így van, köszönöm! :)