Fáj a múlt, fáj a jelen

Fáj, nagyon fáj,
hogy már nem vagy...
már nem is leszel,
A nap is hiába kel fel,
le se nyugszik, velem szenved.
A hiány egyre nagyobb.
Az a perc, amely elválasztott,
bennem jéggé fagyott,
A hajnal is késik,
úgy bealkonyodott.
Az ég kékjén most képzelet alkotta
halvány alak rajzol hívó patakot,
benne Te egy lélekcsónakon.
Hiába a sírás, csak az Írás
vigasza húz a mába át.
Fáj a múlt, fáj a jelen,
Hogyne fájna a jövő, nélküled?!
Az elmúlás kegyvesztetten temet el
hirtelen, de az irgalom heve szerfelett
a gyertyalángban mégoly hevesebb,
és oly kemény, mint az élet-szerelem!

Mysty Kata
Fáj a múlt, fáj a jelen

Hozzászólások

hubart képe

Nagyon szépen megfogalmaztad, Kata. Teljesen átéreztem.

Mysty Kata képe

Drága Feri, ❤️ ből köszönöm!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

lnpeters képe

Fájdalmasan szép! Részvétem, drága Kata!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Mysty Kata képe

Drága Lacikám, ❤️ ből köszönöm a figyelmedet, s azt, hogy együttérzéssel olvastál.

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"