Anyát rajzolt...

 

Az arca maszatos, szeme könnyes,

de szótlan volt, túlságosan csöndes.

Így, görcsösen összegömbölyödött

a furcsa krétavonalak között;

mint üldözött, sérült, kicsi állat,

ki úgy hitte, ez a rajz varázslat,

hisz ANYÁT rajzolt

valaki neki,

s mint egy színes folt,

benne megpihent.

 

Az aszfalt hűvös volt, nem csak rideg.

Nem baj, hisz övé így is, ha hideg.

Melengette ott a szíve körül,

nincs olyan ANYA, aki nem örül,

ha hozzábújik kicsi gyereke.

Nem mozdult. A kis teste melege

kettőnek elég,

s tán megöleli.

Várta a csodát,

a szíve igazát.

 

Egy képhez írt gondolat. A kép: A szürke betonra krétával megrajzolt női alakban, mégpedig a szíve tájékán fekszik összegömbölyödve egy kicsi gyerek.