Fecskeszárnyú

 
Kezem kezedben, ujjaink között
a csillagfényű ég alácsorog.
Az útra itt-ott rozsdaszín szökött, 
lemossák fürge, kósza záporok.
 
Mint könnyű bárka, ring a csonka hold,
és összesúgnak-búgnak mind a fák:
ocsúdik majd, mi éjnek foglya volt,
a régi hit, s a vágyott tisztaság?
 
Kezed kezemben, el nem engedem,
Te vagy világom, nappalom, csodám.
Megyünk merengve át a kerteken,
a fecskeszárnyú reggelek nyomán.
 
 

Hozzászólások

hubart képe

Nagyon szép vers, gratulálok! :)

 

Csilla képe

Haász Irén képe

Remek!

Csilla képe

Zagyi G. Ilona képe

Szerettem!

Csilla képe

lnpeters képe

Fantasztikus indítás:

"Kezem kezedben, ujjaink között

a csillagfényű ég alácsorog."
 
Aztán ugyanilyen színvonalon, és ugyanilyen megejtő érzelemgazdagsággal folytatódik. A kora ősz eddigi legjobb verse.

 

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Köszönöm szépen! :) Jóleső a véleményed.