Szívörvény
Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, október 6 - 18:44
Egy kicsit valaki... egy kicsit senki.
Egy részem valami, egy részem semmi.
Túlhajszolt világban árnyak és fények,
évekig tanultam, hogyan ne éljek.
Be és kilégzés. Mit kell jóvátenni?
Hány csepp a könnytenger...? Tudom, hogy mennyi.
Sós, de végtelen?
Baljós, parttalan?
Töredezett énkép sápadtan, szürkén
sem hullt darabokra hullámzó tükrén.
Ép... egész, lepkesúlyú, leheletnyi,
s csak egyetlen pillanat kiemelni.
Élni tanítani, ha már vérszegény.
Önzésből ritmus, impulzus. Szívörvény.
Eleven igék
dobbannak érben.
Belefelejtkezem, s nem kérdem, mennyi...
Magamért, másért olyan jó szeretni.
Átkaim mind csak olvadó jégcsapok.
Adok és kapok... ragaszkodom, s vagyok
egy kicsit valaki... egy kicsit senki.
Egy részem valami, egy részem semmi.
2016
Hozzászólások
hzsike
2019, október 6 - 18:51
Permalink
Kedves Ilona!
Kedves Ilona!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez.
Zsike :)