Át az életen

 
Az álmainkra csillag fénye csorgott,
s születtek bennünk lángcsóvás igék;
de nézd a felszínt, ezt a könnyű gyolcsot,
hogy perzselődik, s itt-ott már kiég.
 
Alatta tűz van, folyton ömlő láva,
a fényre jutva hűs bazalt-imák
nyújtják az égig dermedt tömbbe zárva,
körötte zúg a vélt, s akart világ.
 
Figyel belőlem néha még a gyermek
izzó szemekkel, szépre éhesen
hitet kiált, s mint hírnökét a mennynek
kísérem át a földi életen.
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Gyönyörű! 

Mysty Kata képe

Ez is gyöngyszem!! Gratulálok szeretettel!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Nagyon jó lett, gratula.

Erzsike

Haász Irén képe

Eláll a szavam....

Remek!

Csilla képe

Nagyon kedvesek vagytok. :) Köszönöm szépen Mindőtök figyelmét és véleményét!

 

hubart képe

Hited tüzénél sokan megmelegedhetnének! Gyönyörű költői eszközökkel dolgozol. A befejező szakasz a kedvencem! Szeretettel gratulálok, drága Csilla! :)

Csilla képe

Remélem, meg is teszik! :) Köszönöm szépen, kedves Feri!

 

 

lnpeters képe

Ez valami félelmetesen szép. Minden szava!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Köszönöm a figyelmedet és szavaidat! :)