Tőlük nem látlak

Sérült lélekhajóm ringatja
az őszi szél a lét vizén.
Kókadt szívvitorlám
nem simítja senki sem.
S hiába ölelnélek görcsösen,
levegőbe markolok.

Kint már a téli fagy kopog,
az ablakon hízott
páracseppek dermedeznek,
tőlük nem látlak, ki tudja,
vagy csak romlik már a szemem.

Fázom, nagyon fázom,
s én az árva lény,
ma kihűlök nélküled.

 

Hozzászólások

lnpeters képe

Dehogy hűlsz ki!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Laci!

Köszönöm, hogy olvastad, néha valóban értelmetlennek érzem, hogy élek.

Erzsike

lnpeters képe

Nem az! Ezt a verset senki sem írhatta volna, csak Te!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Laci!

Köszönöm.

Erzsike 

hubart képe

Szépek a képeid, példás a lírai tömörítés!   Így kell szabadverset írni! Szeretettel gratulálok! : )

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Köszönöm szépen, ha így látod, igyekszem.

Erzsike