Őszi ihlet

A hold az égre baktató kevély batár,
lidércleány mereng a pamlagán,
ruhája csipkehab, körötte illatár,
vajon, ki lenne? Múzsa? Sarlatán?
 
Az árva, földi igric ím reá tekint,
s ha nincs kezén nehéz bilincs, lakat,
a csók nyomán, mit ott a hölgy feléje hint,
vigasztalan kis őszi dal fakad:
 
"Fölösleges csodát bolond szeret,
minek, ha sárba hull a bronzveret?!
Ahol ködöt szitál a láthatár,
a szürkeségbe vész a szép batár."