Madárka lett

H.Gábor Erzsébet
Madárka lett
 
Madárka lett az én anyám,
görnyedten gubbaszt óraszám,
kezét kulcsolva csendben ül,
gondjába mélán elmerül.
 
Nem lát, csak néz a semmibe -
mi bántja vajon ennyire?
Hiába kérdem, nem felel,
szárnyalna már a mennybe fel.
 
Ártatlan, mint egy kisgyerek,
mégis ezerszer megsebez,
szavának éle szinte fáj,
amikor élő húsba váj.
 
Aztán, váratlan csókot ad,
s csöppnyi fejével bólogat -
szeretlek! - mondja, átkarol,
s vállamra sírva ráhajol.
 
Szemében könnyes bűntudat,
de már válaszért nem kutat,
becsukta rég a múltkaput,
mint ki éveket átaludt.
 
Álmában szárnyat bontva száll,
csőrében hószín rózsaszál,
az Úr, már várja, tudja jól,
s mint aki boldog, úgy dalol.
 
2019.12.04.
 

Hozzászólások

hubart képe

Nagyon szép vers! Gratulálok, kedves Zsike!

hzsike képe

Köszönöm szépen!

lnpeters képe

Ez valami félelmetesen, könnyeztetően, meghatóan szép a maga keresetlen egyszerűségében...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Drága vagy, Laci. Köszönöm szépen.

Haász Irén képe

Gratulálok gyönyörű versedhez, Zsikém!

hzsike képe

Köszönöm szépen, Irénkém. :)

Csilla képe

Nagyon szép vers, megindító tartalommal. Gratulálok! 

 

hzsike képe

Köszönöm szépen, Csillám. :)