Téli vigasz

Talán biz árva volt a lanyha tél,
s nem ismerhette büszke őseit...,
nem csípte fel, miről beszélt a szél,
midőn a múlt havát idézte itt...
 
Ő tudja még, mi volt a régi rend.
Ma nincs se hó, se jég! A fűzfa már
tavaszt remél, vigasztal kedvtelent,
de rongyos gond-subát terít a sár.
 
*
Egy éjjelen kiűzi mord ködét
a kósza szél, s szitálni kezd a hó,
ezüstfehér, de még a táj sötét,
a messzeség ölén a hold fakó.
 
De kél a fény, s ki látott még ilyet –
egy kisgyerek kezében pléhcsupor,
mesék szelíd szavára hogy siet…
és felkiált: Ó, mennyi porcukor!

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Jó volt olvasni, köszönöm.

Erzsike

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Erzsike!

 

lnpeters képe

Gyönyörű versdallam!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Laci.

Csilla képe

Nagyon szép, a 3. strófa a kedvencem. :) Gratulálok!

 

hubart képe

Örülök, hogy teszett, köszönöm szépen!  :)