Ne a pillanatnak élj

Ne a pillanatnak élj
 
Tán' ösztökével kényszerítnek' téged,
hogy pénzed szórva plazába betérj?
Vagy feszélyezve magadtól, úgy érzed,
ha megmarad, holnap semmit nem ér?
 
Valentin nap, Karácsony és a Húsvét,
kereskedőnek telve a zsebe!
Nagy névnapokkor, virágbolt szed lóvét,
vágott virággal lesz sok kéz tele!
 
Rég' elfeledtük, hogy kell ünnepelni.
Ma már a pénzről szól ez az egész!
Szeretetre, már nem is gondol senki,
egy ajándék, s az ünnep ezzel kész.
 
És az ki kapja, tőlünk el is várja,
mert drága cucc, az kell és jár neki!
Nem számít az, hogy kiürül a tárca.
Bank mocskos pénzét, kezünkbe teszi.
 
Ám jő a holnap, ünnep elfelejtve.
Ki tegnap dőzsölt, ma oszt és szoroz.
Kölcsönszerződést, vajon hová rejtse?
Mit fizet majd, családtól eloroz.
 
Egy vén csöves mesélte ezt pár éve.
Botja a lépcsőn fájón kopogott,
sok hitel miatt lett utcára téve,
nagy mellényétől álla felkopott.
 
Egykor volt háza, munkája, családja,
nem várja már, hogy egyszer célhoz ér.
Oly' gyorsan elmúlt hamis boldogsága,
így fizetett pár gazdag ünnepér.
 
2020.02.14.
 
(kép: NET-ről)
CsatolmányMéret
Kép ikon koldus.jpg49.98 KB

Hozzászólások

Haász Irén képe

Életből merített mese. Sajnálható az, aki így jár, ugyanakkor mégsem, mert a nevelés, a józan ész hiánya, végső soron az önbecsülés alacsony szintje miatt jut idáig.

Az utolsó szó végére tennék egy aposztrófot, hogy a tárgyrag  hiánya (a rímkényszer miatt) ne legyen olyan szembetűnő.

JohannAlexander képe

Tisztelettel köszönöm, megfontolom.

 

Hecz János Sándor