Helyemen

 
Itt a helyem, pont itt,
ahol éppen most vagyok.
Elfogadom magam, téged,
meg amit a sors adott.
Nem hasonlítok másra,
bennem ez van, megmutatom,
úgy halmozok hibát hibára,
mintha ez lenne a feladatom.
És hogy ki mit gondol -
ugyan kit érdekel?
Nem bújok sem mögéd
sem senki elől el.
Pici része vagyok én az egésznek,
keszekusza, összetett,
néha fejcsóválva néznek,
néha meg el… a fejem felett.

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Rita!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

lnpeters képe

Szép és őszinte létösszegzés, de - bár nem kedvelem a túlírt verseket - mégis úgy érzem, valami fontos kimaradt.

Pete László Miklós (L. N. Peters)