A nyírfa halála
Beküldte zelgitta - 2020, április 8 - 18:42
Fűrész bődül a síri csendben
s megremegnek az almafák,
e sorscsapástól, mit rettegtem,
némán feljajdul most az ág.
Megrázkódik, kérgébe marnak
orvul kegyetlen vasfogak,
végakkordján egy múzsadalnak
vezeklek, vesztett harcokat
siratok én, akár a nyírfa,
s megborzongok itt legbelül,
beszédes ez a néma kín ma,
ahogy a lélek megfeszül.
Hányszor figyeltem, amint árad,
zenél a napfény fürtjein,
és lüktettek aranyló vágyat
sál-selyem lenge perceim.
Most itt állok kövülten, furcsán,
álmom hiába hordozom,
s keresem azt a dalt s a múzsám
meggyötört, szétdúlt roncsokon.
Hozzászólások
hzsike
2020, április 8 - 18:48
Permalink
Kedves Gitta!
Kedves Gitta!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez! :)
zelgitta
2020, április 9 - 13:11
Permalink
Köszönöm.
Köszönöm.
A ragrímeket határozottan visszautasítom.
Jobban ida kell figyelni!
Csilla
2020, április 27 - 11:33
Permalink
Nagyon szép vers, Gitta,
Nagyon szép vers, Gitta, gratulálok hozzá!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Haász Irén
2020, április 27 - 17:45
Permalink
Kedves Gitta, igényes, szép
Kedves Gitta, igényes, szép vers, mint mindig!
lnpeters
2020, május 4 - 14:47
Permalink
Szép, helyenként igen merész
Szép, helyenként igen merész szóhasználattal.
Pete László Miklós (L. N. Peters)