Drága Földünk
Beküldte hzsike - 2020, április 5 - 08:39
H.Gábor Erzsébet
Drága Földünk
Drága Földünk, öreg szülénk,
beteg karod fonod körénk,
levegőt is lassan veszel,
s kapzsi fiad, kifoszt, vedel,
amíg te a harcod vívod,
s nem éli át kínzó kínod,
míg a létért sírva küzdesz -
neki minden pénz, és üzlet!
Nincsen mérték, nincsen határ!
Kopasz fákon él a madár,
ember ember ellensége -
mi lesz ennek, mondd, a vége?
Sokat adtál, mégsem elég,
bűnbánatunk térdel eléd,
eltékozolt kincseidet,
termőfölded, tiszta vized,
visszasírnánk, de már késő!
Testedet, mint éles véső
szabdaltuk szét ezer részre,
s nem is vettük közben észre;
haldokolsz! A medred szárad,
ott, hol régen folyó áradt,
kopár, szikes, minden kihalt,
s hol az állat tízet fialt,
nincs már élet, meddő világ,
hol a féreg mindent kirág!
Nem érdemelsz ilyen véget -
drága Földünk, féltünk téged!
Hátha az Úr, megkegyelmez,
megbocsát - vagy mindent elvesz -
s elűzi a kapzsiságot,
megfizettük már a vámot.
Hozzászólások
gosivali
2020, április 5 - 15:15
Permalink
Szépen írtad ezúttal is...
Szépen írtad ezúttal is... Megérintő.
hzsike
2020, április 10 - 21:50
Permalink
Köszönöm szépen, drága Vali!
Köszönöm szépen, drága Vali! :)
Csilla
2020, április 27 - 11:32
Permalink
Nem tudom, hogy megfizettük-e
Nem tudom, hogy megfizettük-e a vámot, vagy ezután fogjuk...
Nagyon szép vers, sajnos igaz is. Ölellek
https://rukkola.hu/termek/versek-egi-pasztorok/
Haász Irén
2020, április 27 - 17:47
Permalink
Fizettük és fizetni is fogjuk
Fizettük és fizetni is fogjuk...drága Zsikém, gratulálok.